Boross Péter a közrádióban nyilatkozta, miszerint a két világháború között nem tapasztalta, hogy a „…rendszerbe potenciálisan be lett volna építve az antiszemitizmus.” Úgy élt 16-17 éves fejjel kaposvári gimnazistaként, hogy az „…antiszemitizmus különösen erőteljes megnyilatkozásával nem találkozott.” Szerinte aki ezt a korszakot azonosítani akarja a hitleri rendszerrel „…az ártatlan lélek, vagy tudatosan hazudik.” Egy dologban igaza van: a Horthy és a hitleri rendszer egy az egyben nem azonosítható. Németországban egypártrendszerű totális diktatúra volt, nálunk pedig formálisan parlamentáris demokrácia, ahol az uralkodó osztályok pártjai mellett ellenzékiek is bejuthattak a parlamentbe. Ugyanakkor olyan választási rendszerek voltak, hogy a hatalom mindvégig a nagybirtokosok és a nagytőkések kezében maradhatott.
Boross állításától eltérően egy dologban a két ország között nincs különbség. Mindkettőben jelen volt az antiszemitizmus. Ebben bizonyos értelemben Magyarország élenjáró volt. 1920-ban nálunk született meg az első antiszemita törvény, a numerus clausus. E szerint csökkentették a zsidó vallásúak egyetemi felvételi lehetőségeit. Azt, hogy erről Boross Péter nem tudott, nevezhetjük bocsánatos bűnnek. A világháború előtt és alatt hozott zsidótörvények idején azonban már 10-13 éves volt, tehát ezekről lehetne valami halvány emléke. 1938-ban szentesítették az úgynevezett első zsidótörvényt, amellyel korlátozták a szellemi foglalkozásúak, illetve a kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállatoknál dolgozó zsidók arányát. A másodikat 1939-ben hozták, ami szerint egy sor munkahelyről kitiltották a zsidókat, máshol csökkentették számukat és visszaállították a numerus clausust. Mindezek eredményeként a zsidóság több mint 40 százaléka munkanélkülivé vált, illetve a korábbiaknál rosszabb anyagi körülmények közé került.
A harmadik törvény 1941-ben született, ami szerint büntetés terhe mellett tilos a zsidók és a nem zsidók közötti házassági és szexuális kapcsolat. Számomra elképzelhetetlen, hogy Boross Péter ne hallott volna e törvényekről. Amikor azonban 1944 tavaszán a zsidókat deportálták Auschwitzba, Boross Péter már 16 éves volt. Ezért hihetetlen, hogy ne hallott volna ezekről az eseményekről, hiszen a több mint 5000 kaposvári zsidót is kivitték és ott is lelték halálukat, csak 400-an tértek vissza. Nem hiszem, hogy ezekről egy 16 éves fiatalember semmit sem tudott. 1944-ben csak 9 éves voltam és emlékszem, hogy a falunkbeli zsidókat deportálták. Suttogó propagandaként arról is hallottam, hogy gázkamrába küldik őket. Boross Péter vagy elfelejtette akkori ismereteit, vagy tudatosan tagadja a Horthy rendszer embertelenségeit. Egy tény, hogy a Horthy rendszert tekinti példaképének.
