A tízparancsolatban egymás után sorakozik ez a három: „Ne ölj…Ne paráználkodj… Ne lopj…”. A három közül most az utolsó foglalkoztat. A szokottnál is jobban izgat, amióta L. Simon bedobta a témát. Finoman megfogalmazva: jó, ha a politikus már megszedte magát, mert akkor – úgymond - inkább van ideje a nép javával foglalkozni. Hogyan is van ez? Mint politikustársa már előbb megfogalmazta: annyit ér az ember, amennyije van. A miniszterelnök csak „koraszülött” csecsemő (a jelzőt egy Klubrádióba betelefonáló embertől vettem át) külügyminiszterét biztatta: vegye csak meg azt a százmilliós villát, hiszen neki ott magas méltóságokat kell majd fogadnia. Idetartozik, hogy a „koraszülöttet” például az USA-ban majdhogynem a portás fogadta.
Ezzel nem a portást akarom sérteni, hiszen lehet az egy jóravaló ember is. Jobbra-balra körülírják a fogalmat, miért is jó, ha a vezető politikus gazdag ember. Persze, nem rossz. Tudomásom szerint közülük az egyetlen Gyurcsány, aki úgy lépett be annak idején a politikába, hogy már nem volt szegény. Mondom, cirkalmasan körülírják a fogalmat, ami tisztán ott áll Mózes kőtábláján, amelyet a biblia szerint a Sinai hegyről lejövet cipelt magával. A valósághoz - a biblia valóságához - tartozik, hogy a lent maradt népe addigra a „ne paráználkodjál” parancsolatot sem tartotta meg és mindenféle istenszobor előtt rosszalkodott. Mózes közéjük is vágta a kőtáblát, - úgymond - akkor törött le a sarka. A mi témánk hasonlóan komoly, nem valami szép regéből való, nem körül írni kell, mint L. Simon és a többiek is teszik, hanem leírni, ami ott áll a kőtáblán: NE LOPJ!