Emberölés bűntettében találta bűnösnek a Kecskeméti Törvényszék azokat az izsáki járőröket, akik egy kihallgatás során 2013 áprilisában agyonverték Bara Józsefet. A férfit egy láncfűrész ellopásával gyanúsították – utóbb kiderült: alaptalanul.
Bár az ügyészség „csak” halált okozó testi sértést látott az eset mögött, s ezért is emelt vádat, a bíróság gyilkossággá minősítette az esetet. Dr. Magyar György ügyvéd, az áldozat családjának jogi képviselője szerint a hozzátartozók igazságkereső érzelmeivel találkozott az ítélet. (A rendőrség peren kívül kiegyezett a családtagokkal a kártérítésben – elismerve ezzel, hogy a testület egyetemlegesen felelős.) Az ügyvéd szerint nem volt kétséges, hogy a védekezésre képtelen – hátrabilincselt kezű – áldozat durva bántalmazása során a rendőrök „tudattartalma átfogta", hogy Bara halálát okozhatják. Bár az ügyész mindvégig az enyhébb minősítés mellett kardoskodott, nem járt sikerrel – nyugtázza a döntést Magyar.
Bara József halála történetének azonban a bíróság első-, majd másodfokú ítéletével nem szabadna véget érnie – véli az ügyre rálátó rendőri forrásunk. Az eljárás során ugyanis elsikkadt az a mellékszál, mely szerint „Fóliás Józsi” vagyis a környék ismert, ámbár pitiánernek tartott alakja hívta fel a rendőrséget, hogy szerinte Bara ellopta a láncfűrészét. Ezt követően – a bejelentés bármiféle ellenőrzése nélkül - azonnal megindult a tragédiába torkolló „intézkedés”.
A Büntető Törvénykönyv szerint „Fóliás Józsi” elvileg elkövette a hamis vád bűncselekményét. Eszerint aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ezért a jogerős elmarasztaló ítélet után vádat is lehetne emelni ellene.
Csakhogy – hívja fel a figyelmet Magyar György - Bara József agyonverése előtt és után sem készült semmiféle jegyzőkönyv, dokumentum az elhunyt ellen, ami a büntetőeljárás megindításával kapcsolatos lenne. Vagyis jogilag is megalapozatlan volt Bara „kihallgatása”. Ezért „Fóliás Józsi” megúszhatja az ügyet.
Az pedig példátlan, gyomorforgató – és ezt az ügyvéd is így véli -, hogy az áldozat ellen, halála után a rendőrség feljelentést tett hivatalos személy elleni erőszak miatt. A bíróság előtt kiderült, hogy az izsáki rendőrök korábban is többször követtek el bántalmazást.
Rendőri forrásunk szerint viszont jó, ha az „őrszobai pofozások” 50-100 esetéből egy eljut a feljelentésig, és a feljelentések közül 50-100 esetből egyet találnak megalapozottnak.
Ez azonban felveti a parancsnoki felelősséget is, hiszen életszerűtlen, hogy a rendszeresen bántalmazó rendőrök magatartásáról a feletteseknek ne lenne tudomásuk. Nem is véletlen, hogy az izsákiak parancsnokait azonnal leváltották, azonban az, hogy ellenük nem indult eljárás, teljességgel érthetetlen.
A jogszabályok ugyanis egyértelműek. Aki az alárendelt kötelességszegésének vagy bűncselekményének megakadályozásához, illetve felelősségre vonásához szükséges intézkedést elmulasztja, egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki pedig alárendeltjét nem ellenőrzi, és ez a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátránnyal jár, ugyanennyit kaphat.
A Népszava megkérdezte Bolcsik Zoltánt, a rendőrség belső elhárításáért is felelős szervezet, a Nemzeti Védelmi Szolgálat vezetőjét. A vezérőrnagy elmondta, a bántalmazásokról elsősorban az ügyészséget értesítik a panaszosok, ha pedig a védelmi szervet keresik meg, ők továbbítják a bejelentést az ügyészséghez. Mint Bolcsik elmondta, kevés a lehetőségük az ilyen esetek – titkosszolgálati módszerekkel való - kiszűrésére. Azt azonban hozzátette, a rendőri erőszak, bár ma már ritka, de súlyos gond. Ahogyan fogalmazott: „aki egyszer üt, mindig üt”.