Régi igazság: amit ebben az országban ketten tudnak, az már nem titok. Most mégis meg vannak lepve azok, akik a kormánypárt minden szavát eddig vakon elhitték, hogy minden nap kiderül valami disznóság, visszaélés, a kétharmad védelmében elkövetett csalás. Vannak ismerőseim, akiket ha két évvel ezelőtt álmukból felkeltettek, akkor is az ország minden bajáért a „nyócévet”, meg a tolvaj ballib politikusokat okolták. Most ők is értetlenkednek, ha meglátják Habony táskáját, hallanak Kósa könyvgyűjtő szenvedélyéről, a Lázár-gyerek budai lakásáról, szőlőjéről, meg a többiről.
De nincs vége az újabb lelepleződéseknek. Olvasom, most a fideszesből az LMP-be átigazolt Hadházy Ákos képes volt 100 milliárdnyi uniós szerződést egymaga átnyálazni, hogy meggyőződjön arról, egykori kollégái valóban nagyüzemi módon sikkasztják el az európai uniós pályázati pénzeket. Amikor még „jó pártkatonának” gondolták, az egyik fideszes politikus társa avatta be abba az országosan gyakorolt módszerbe, amellyel nyomon követhetetlenül lehet szinte minden pénzt magánzsebekbe síbolni. A titok ismeretében a volt képviselő idén tavasszal kezdte vizsgálni a TÁMOP-támogatásokból finanszírozott tanterem-felújítások pénzügyeit, és rövid kutakodás után több száz olyan tételre bukkant a kifizetések között, amelyek arra utalnak, hogy uniós pénzek módszeres és szisztematikus ellopásáról lehetett szó.
Most persze mindenki kétségbeesetten tagad, de ha már tudja Hadházy, akkor tudhatja más is. Csak idő kérdése, hogy Brüsszelben is megtudják.