Egy mondat az örökkévalóságnak. Mindannyian szeretnénk egy ilyent mondani, de általában csak a nagy emberek szavai válnak igazán emlékezetessé. Például egy pápáé.
A katolikus egyház tavaly március 13-án megválasztott feje rögtön a szavazás után mondott egyet. "Isten bocsássa meg nektek, amit tettetek velem" - fordult a bíborosokhoz, akik jóvoltából Szent Péter trónjára került. Amiből kiderül, hogy Ferenc pápának van humora, s az is, hogy új tisztségét valóban mint ember igyekszik betölteni.
Ezt a mondatot is idézi lapunk külpolitikai rovatvezetője, Rónay Tamás most megjelent új könyvében, amely teljes portrét nyújt Jorge Mario Bergoglio életéről és munkásságáról. Kollégánkat a szerkesztőségben arról ismerjük, hogy nagyon kevés olyan nemzetközi téma akad, amiről ne tudna az átlagembernél lényegesen többet. Ez persze el is várható egy külpolitikai rovatvezetőtől, akárcsak az, hogy több nyelven beszél és még több nyelven ért.
Az már csak plusz, hogy folyamatosan követi a különböző országok rádió- és tévéadásait, így első kézből informálódik a lényeges eseményekről. Olaszország, valamint a katolikus egyház történései különösen érdeklik már hosszú évek óta. Eléggé meglepő, hogy a volt olasz kormányfőről, Silvio Berlusconiról még nem írt könyvet, az viszont egyáltalán nem, hogy az új pápáról igen.
Ezzel azonban csak folytatta a maga teremtette hagyományt, hiszen 2005-ben írt XVI Benedek pápáról, 2008-ban pedig megjelent egy műve a nemrég szentté avatott XXIII. Jánosról. És az sem véletlen, hogy ezek után Ferenc pápa került érdeklődése homlokterébe.
XXIII. Jánoshoz hasonlóan ő is sokat tett a katolikus egyház megújításáért és azért, hogy reformjaikkal közelebb vigyék az emberekhez. Nyilvánvaló, hogy szerzőnket ez ragadta meg az új pápa tevékenységében is. Jorge Bergoglio ugyanis megválasztása után röviddel belekezdett a sürgető átalakításba, ami nem csekély határozottságot követel tőle. A Vatikán ókonzervatívjainak ellenállását ugyanis meg kell törni, közülük sokan - joggal - féltik gazdasági és egyházi (politikai) hatalmukat a reformokat hirdető pápától.
Rónay azt vállalta, hogy bemutatja, miért mondta egyik méltatója, hogy "Ferenc pápa valóban Isten ajándéka a világ számára" és maradéktalanul eleget is tesz ennek a vállalásának. Felvázolja Jorge Bergoglio életútját, nem hallgatva arról sem, hogy milyen támadások érték Argentínában a katonai junták idején vállalt szerepe miatt.
Olvasóink ezekről az eseményekről az utóbbi hetekben lapunkból is értesülhettek és azt is megtudhatták, hogy kiderült, ezek igazságtalan támadások voltak. Izgalmas részletek vannak a könyvben a pápaválasztás procedúrájáról, de a szerző természetesen a legtöbbet az utóbbi majdnem másfél évvel, vagyis az új pápa tevékenységével foglalkozik.
Megismerkedhetünk legfontosabb intézkedéseivel, az egyház modernizálására tett lépéseivel. Láthatjuk, hogy Ferencnek nagyon határozott elképzelései vannak a Vatikán jövőjéről, mégsem "rontott ajtóstól a házba". Óvatos lépésekkel igyekszik olyanná formálni a katolikus egyház vezetését, amilyennek feltehetően már régóta eltervezte.
Eközben Rónay figyel arra is, hogy közel vigye az olvasókhoz a pápát, mint embert. Óriási ismeretanyagból dolgozik, rengeteget tud a Vatikánról és "urairól" - hiszen közben pontos képet alkothatunk Ferenc elődjéről, a lemondott XVI. Benedekről is -, de mindezt rendkívül olvasmányosan tárja elénk.
Nagyon szórakoztató például az a fejezet, amelyből kiderül, hogy kiket és miért hívott fel megválasztása után az új egyházfő. Mivel pedig a pápa személyesen tárcsázott, bemutatkozása után sokan hitték azt, hogy telefonbetyárral van dolguk.
Minthogy szerzőnkhöz a sport is nagyon közel áll, érthetően külön fejezetet szentel Jorge Bergoglio foci-imádatának is. S bár a pápának - vagy Istennek - kevés szerepe lehet benne, mégis különös, hogy Ferenc megválasztása óta kedvenc csapata, a San Lorenzo korábban sosem látott győzelmeket aratott.
Egyetlen hiányossága van a könyvnek, ám erről nem Rónay Tamás tehet. Ő ugyanis még azt is igyekszik felvázolni, milyen átalakulás mehet végbe a katolikus egyházban az új pápa által elindított folyamatok eredményeképpen. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy esetleg összehívják az újabb, immár III. vatikáni zsinatot. Csakhogy nem feledhetjük, hogy Jorge Bergoglio - saját életét tekintve - nagyon későn lett egyházfő.
Ferenc pápa ugyanis éppen ma ünnepli 78. születésnapját. S bár a csodáknak nagyon is helye van a katolikus egyházban - hiszen szentté például csak olyant avathatnak, akitől elismerten csodák származnak -, az pillanatnyilag nagyon is bizonytalan, meg tudja-e valósítani valamennyi tervét. Lesz-e tehát ideje arra, hogy a katolikus egyház újra tisztává, átláthatóvá váljon.
A terv ez, de az kérdéses, hogy a valódi reformok pápájaként írhatja-e be magát a történelembe Ferenc. S ha - hogy stílszerűek legyünk - Isten magához szólítja, lesz-e majd, aki hozzá hasonló következetességgel igyekszik megreformálni a Vatikánt. Mindez a bizonytalan jövő kérdése. A jelenről azonban plasztikus, érdekes képet kapunk Rónay Tamás könyvéből. Sem a mű, sem Ferenc pápa értékeit nem csökkentik ezek a bizonytalanságok.
