A napokban terjedt el a sajtóban a hír, mely szerint egy budapesti ház lépcsőházában sztrókot kapott egy idős asszony és a mentőket kihívó lakótársak szerint az esemény után 68 perccel, mások szerint másfél órával később kiérkező mentősök már nem tudtak segíteni rajta. Győrfi Pál szóvivő szerint emberi mulasztás történt, mivel az adatfelvevő valamit félreértett, a vizsgálat majd kideríti. Nem akarom szegény mentősökön elverni a port, nehezedik rájuk éppen elég teher és felelősség. De - mint a tudósítások jelentették -7, azaz hét Budapest környéki településről mentőautókat irányítottak át a fővárosba, mivel itt nem volt kellő számú kocsi, így Pesten megszűnt a hiány. De kérdem: ez az a diadalmas, örömteli hír, melynek hallatán ujjongani illene? Ó, nem! Ugyanis azonnal felvetődik a kérdés: mi lesz azzal a hét településsel, ahonnan az említett mentőautókat elvitték? Az ottani betegekről ki fog gondoskodni?! Az illetékes megnyugtatott, a vidéki településeken maradt elegendő kocsi. Csakhogy ez engem egyáltalán nem nyugtat meg. Egyet azért megkérdeznék Zombor Gábor, egészségügyért felelős államtitkártól: mikor lesz végre az országban annyi rohamkocsi, hogy mindenhova elegendő jusson és az ilyen tragédiák elkerülhetők legyenek?
