Az Aszahi című lap prognózisa szerint a kormányzó koalíció nagyobbik pártja, az LDP 290-318 mandátumot szerezhet a 475 tagú alsóházban (480-ról most csökkentették a létszámot), partnere, a buddhista Komeito párt pedig 29-35 mandátumra számíthat. Eddig az LDP-nek 295, a Komeitónak 31 képviselői helye volt. A Jomiuri című lap számára készült, pénteken közzétett felmérés azt mutatta, az LDP legalább 300 mandátumra tesz szert, s a koalíció meg tudja őrizni kétharmados többségét. Az ellenzéki DPJ ugyanakkor várhatóan nem tudja növelni szavazói számát. A kormányfő beígérte, lemond, ha a koalíciója nem szerez legalább 238 képviselői helyet, de jelen állás szerint ennél sokkal jobban végeznek.
A Mainichi című lap felmérése szerint a választók 35 százaléka adja voksát a konzervatív LDP-re, 11 százalék szavazhat a fő ellenzéki erőt képviselő Japán Demokrata Pártra (DPJ), 10 százalékra számíthat a Japán Megújulás Pártja (JIP) nevű, jobbra hajló tömörülés. A Japán Kommunista Pártra (JCP) 7 százalék voksolna, a Komeito 6 százalékot szerezne, alig 1-1 százalékot érne el a Jövő Generációk Pártja (PFG), az LDP-ből kilépett egykori erős ember, Ozava Icsiro által alapított Emberek Élete Párt (PLP), illetve a Szociáldemokrata Párt (SDP).
A közvélemény-kutatás szerint a választók több mint 50 százaléka helyesnek tartja, hogy az LDP és a Komeito koalíciója megőrizze alsóházi többségét, 39 százalék ugyanakkor ellenezné ezt. Kérdést tettek fel a választás fő tétje, Abe gazdasági programja, az „abenomics” megítéléséről is, mintegy 70 százalék úgy nyilatkozott, nem látja jelét annak, hogy javult volna a gazdaság helyzete a programnak köszönhetően. A japán kormány népszerűsége összességében a legalacsonyabb Abe 2012 decemberi hivatalba lépése óta, júniusban 45 százalék volt a kabinet támogatottsága, november végére 43 százalékra csökkent. Egy évvel korábban még 66 százalékos volt a kormányzó koalíció támogatottsága.
Rendkívül alacsony lehet ugyanakkor a részvétel a vasárnapi voksoláson a Japan Times szerint. Az LDP egy kampányszakértőjét idézik, aki úgy vélte, a választásra jogosultak 48-52 százaléka járulhat az urnákhoz. Ez pedig azoknak a pártoknak kedvez, amelyeknek biztos választói bázisa van, azaz főként a kormányzó LDP-nek. De a Komeito szavazói is biztosan elmennek, erről a Soka Gakkai buddhista mozgalom gondoskodik. Az ellenzéki DPJ-nek ugyanakkor a magas választói részvétel kedvezne, nagy győzelmüket akkor aratták, amikor 2009-ben 69,28 százalék adta le voksát. Ez volt a legmagasabb részvételi arány 1996 óta, amikor utoljára módosították a választási rendszert. A DPJ ezért jó időért fohászkodik, s azért, hogy legalább 50 százalék fölé menjen a részvételi arány.
Abe Sinzo, aki 2005-2006-ban egy évig már állt a japán kormány élén, de hirtelen lemondásra kényszerült, második nekifutásra semmit nem akart a véletlenre bízni, ambiciózus politikai-gazdasági programot hirdetett meg. Ebbe a programba sok minden belefért, a most 60 éves miniszterelnök a deflációban toporgó japán gazdaság fellendítését, Japán határozottabb nemzetközi szerepvállalását ígérte. Mivel két év elteltével a lendület kifulladni látszott, Abe a parlamenti választások előrehozásával akarja megerősíteni mandátumát, támogatást kér mindenekelőtt az „abenomics” gazdasági program folytatásához.
A „három nyíl politikája”, ahogy az „abenomics” lényegét magyarázta, csak részlegesen érvényesült. Beindult az erőteljes monetáris ösztönzés, a pénzpiacok rugalmasabbá tétele. Az export ösztönzésére a jent példátlan módon meggyengítették, ha alacsony szinten is, de megjelent a korábban szinte ismeretlen infláció. A legsürgősebb feladat, az évtizedek óta halogatott strukturális reformok bevezetése azonban még mindig várat magára. Mivel azonban az eddigi változtatások nem hozták meg a remélt eredményt, kérdésessé vált, hogy elkövetkezik-e a folytatás. Abe „gyógymódja” épp azt nem segítette, amire kitalálták: az áfa-kulcs 5-ről 8 százalékra emelése nyomán visszazuhant a fogyasztás, a várt fellendülés helyett a japán gazdaság recesszióba süllyedt. A gyenge jen inkább a nagyvállalatokat segíti, a kisebb cégek számára viszont lehetetlenül megdrágította a behozatalt. Az idei év második negyedévében éves szinten 7,3 százalékos visszaesést regisztráltak, ez a 2009-es pénzügyi válságkor tapasztalt 15 százalékos visszaesés óta a legrosszabb adat. A vitatott áfakulcs-emelés folytatását mindenesetre Abe az előrehozott voksolás előtt levette napirendről, 2017-re halasztotta az áfa 8-ról 10 százalékra tervezett emelését.
Noha kevés szó esett erről a rövid kampányban, valószínűnek tartják, hogy a konzervatív nacionalista japán kormányfő nem csupán vitatott gazdaságpolitikája folytatásához, hanem Japán nagyhatalmi szerepét erősítő célkitűzéseinek véghezviteléhez adott felhatalmazásként értelmezi majd győzelmét. Abe továbbra sem tett le arról, hogy módosítja a második világháború után elfogadott japán békealkotmányt. A japán önvédelmi erők az első öbölháború óta már számos külföldi misszióban vettek részt, de az alkotmány értelmében csak önvédelem céljára használhatnak fegyvert. Tokió új nemzetbiztonsági stratégiát fogadott el, amely növelné a távol-keleti szigetország „globális szerepvállalását”. Abe jövőre módosítani készül az önvédelmi erők szerepéről rendelkező törvényt.
Nagyobb nyertese talán nem is lesz Abe esetleges győzelmének, mint a japán nukleáris ipar, írta a Bloomberg. Elemzői szerint a 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófa után leállított, szigorú biztonsági teszteknek alávetett 48 atomreaktor közül jónéhányat záros határidőn belül újraindítanak. „Abe drasztikus lépéseket tehet, ha a választásnak vége” – jósolta Koga Sigeaki szakértő, volt kereskedelmi minisztériumi illetékes. Fukusima előtt Japán villamosenergia-szükségletének harmadát az atomerőművek szolgáltatták. Legalább 20 reaktor újraindításának előkészületeire, biztonsági felülvizsgálatára adtak be kérvényt, 2018-ra akár 25 reaktor is újraindulhat a Bloomberg szerint. Felmérések azt mutatják, a japán közvélemény 40 százaléka ellenzi, 24 százaléka támogatja az atomerőművek újraindítását.
A viták ellenére alighanem nyugodtan bizakodhat az újabb kétharmadban Abe, mivel ellenzéke teljességgel szétforgácsolódott. A Japán Demokrata Párt (DPJ) nem heverte ki rövid kormányzásának kudarcát. Az egykor mindenható LDP öt évtizedes kvázi-egyeduralmát a több ellenzéki erőt egyesítő DPJ-nek 2009-ben sikerült megtörni, de nem igazán tudtak élni a lehetőséggel, a 2012-es voksoláson az LDP diadalmasan tért vissza. A centrista ellenzéki párt 2009-ben 308 mandátumot szerzett, jelenleg alig 57 képviselőjük van az alsóházban. A demokrata párt két csapást is kénytelen volt elszenvedni, a 2009-es pénzügyi válságot, majd a 2011-es hatalmas földrengést, cunamit és az ezek nyomán bekövetkezett fukusimai nukleáris katasztrófát. A Noda Josihiko vezette DPJ-kabinet alig birkózott meg a válságkezeléssel. Csalódást okoztak azzal is, hogy visszatáncoltak egyik fő választási ígéretüktől, az okinavai amerikai bázisok átköltöztetésétől. A pártot belső ellentétek is gyengítették. A több párt még a DPJ-nél is inkább gyengélkedik, jónéhány helyen eleve jelölteket sem tudnak indítani.
