Az adatait zártan kezelését kérő tanú 2001-től 2009. szeptemberig dolgozott a sajtóiroda vezetőjeként a főpolgármester kabinetjében. A bírónő kérdésére elmondta: voltak konfliktusai a hatodrendű vádlottal, leginkább szakmai jellegűek. Amikor megismerte M.-H. Évát, akkor a vádlott még a DBR Metrónál dolgozott, később került a városházára, de konkrét időpontokra a tanú nem emlékezett. Öt évvel ezelőtti rendőrségi meghallgatásán elmondottakról kérdezte a bírónő, de a tanú emlékei homályosak voltak. Többször hangsúlyozta, hogy a Hagyó-kabinet sajtósainak munkájára nem látott rá, a kétirányú szakmai munka rendszeres volt, az anyagok 90 százalékát egyeztették egymással. Hagyó Miklóssal a beiktatása utáni bemutatkozáskor ismerkedett meg, szakmai kapcsolat volt köztük, de elsősorban M.-H. Évával tartotta a kapcsolatot.
A kommunikációs munkamegosztással kapcsolatban kifejtette: az volt a leosztás a városházán, hogy mindenki a maga területének ügyeivel foglalkozott, ez így volt mindegyik főpolgármester-helyettes esetében. Horváth Csabának, illetve Ikvai-Szabó Imrének is volt sajtóreferense. Az elv az volt, hogy a szakemberek mellérendelt viszonyban vannak egymással, de a végső szót értelemszerűen a főpolgármester munkatársai mondták ki. Egy bürokratikus és komplikált rendszerben működtek, Hagyó saját munkatársai segítségére támaszkodott, ahogy Demszky Gábor is. Sohasem volt az együttműködésre vonatkozóan konkrét szabály, szokásjog alapján működött a rendszer - tette hozzá. Ebből sok szakmai konfliktus adódott, nem csak M.-H. Évával, de az ő stílusával, illetve hangnemével egyáltalán nem tudott azonosulni. Mint kiderül a tárgyaláson, ez az ellenszenv kölcsönös volt. Érdekességképpen: az egy évvel ezelőtt a perben meghallgatott Ny. Krisztián, aki közvetlen munkatársa volt a tanúnak ebben az időszakban, ugyanezeket állította a bíróság előtt.
Az akkori vallomás szerint a Hagyó,- illetve Demszky Gábor főpolgármester stábja között folyamatos szervezeti és szakmai viták voltak a kommunikáció területén. Az alapkonfliktus az volt, hogy 2006 előtt egy központi sajtóirodán keresztül zajló, egycsatornás kommunikációt folytatott a Főpolgármesteri Hivatal. 2006 után mivel óriási területet felügyelt a főpolgármester-helyettes, a két stáb között párhuzamosságok alakultak ki, az ebből eredő szakmai vita pedig végigkísérte az együttműködést.
A bírói és ügyvédi kérdések alatt többször ellentmondásba keveredett a tanú. A rendőrségen 2009 decemberében tett vallomása kapcsán elmondta: “kész kérdésekre” kellett válaszolnia veszélyeztetett ikerterhessége idején, ezért sem emlékszik pontosan arra, hogy akkor milyen állításokat tett. Több akkori kijelentését sem tartja már fent. Azt sem, amelyben állította: kizártnak tartja, hogy a hatodrendű vádlott rész- vagy egész munkaidőben a BKV-nál is dolgozott. Csak a sajtóból értesült azokról a vádakról, ami a M.-H. Éva foglalkoztatása kapcsán megjelentek, erről ő nem tudott semmit. Ismételten elmondta: nem volt rálátása a főpolgármester-helyettes kabinetjének munkájára, az újságban megjelent dolgokra kérdeztek rá a nyomozók.
A DBR volt igazgatóhelyettesét, akinek 2008 januárjában szűnt meg a jogviszonya a hatáskörökről, a projektirányító bizottságról, a DBR munkájának felügyeletéről kérdezték M.-H. Éva foglalkoztatásával kapcsolatban. Itt is több ellentmondás mutatkozott a tanú rendőrségen, illetve a bíróságon tett vallomásai között azzal kapcsolatban, hogy a hatodrendű vádlott hányszor, illetve milyen gyakorisággal járt be a városházára még DBR sajtósként, illetve kinek a nevében járt el. Kettőjük szembesítése sikertelen maradt. A tárgyalás februárban folytatódik.