Azt követően, hogy Angela Merkelt nyolcadszorra is (két évre) újraválasztották a kereszténydemokrata CDU élére, ráadásul imponáló, 96,7 százalékos eredménnyel, felesleges találgatni, kik jöhetnek szóba utódaként, hiszen Németország továbbra is a kancellár dominanciájára készülhet fel, arra, hogy ő határozza meg az ország belpolitikáját.
Beszédében az azért érződött, hogy közönsége saját párttársaiból áll össze, hiszen nem fukarkodott az SPD-t bíráló megjegyzésekkel, ami azért furcsa, mert a nagykoalíció eddig kiválóan működik, s nincsenek különösebb ellentétek a koalíciós partnerek között, vagy ha voltak is kisebb feszültségek, azt a pártvezetők minden alkalommal konstruktív párbeszéddel csillapították.
Most azonban az volt Merkel célja, hogy erőt demonstráljon. Amolyan kampánybeszédet mondott. Hevesen bírálta az SPD-t hangsúlyozván: egy erős, a CDU és CSU alkotta kereszténydemokrata-keresztényszocialista szövetség
2017-ben megakadályozhatja, hogy az SPD a Balpárttal és a Zöldekkel lépjen koalícióra. Ezzel Türingiára utalt, ahol ez a három párt lépett koalícióra egymással, s múlt pénteken, Németország újraegyesítése óta első ízben, balpárti miniszterelnököt választottak meg.
A kancellár szerint azzal, hogy az SPD hozzájárult a balpárti miniszterelnök megválasztásához, lemondott arról a céljáról, hogy néppárttá váljon.
Ugyanakkor Merkel a beszédben nem adott választ arra, ha nem az SPD-vel lépnek koalícióra, akkor melyik pártot választják koalíciós partnernek. Alternatíva ugyanis nemigen van.
A Zöldekkel elképzelhető lenne ugyan az együttműködés, de a környezetvédők több kérdésben is „balosabb” álláspontot képviselnek, mint a szociáldemokraták.
Másrészt semmilyen garancia sincs arra, hogy a Zöldek megbízhatóbb koalíciós partnerek lennének a szociáldemokratáknál. Mindenesetre Merkel megjegyezte, ő már 2013-ban lehetségesnek tartotta a koalíciós együttműködést a környezetvédőkkel.
Az euroszkeptikus Alternatívával (AfD) való koalíciókötés elképzelhetetlen, Angela Merkel többször is hangsúlyozta, szó sem lehet róla, hogy közeledjenek Bernd Lücke pártjához, akkor sem, ha ezt néhány CDU-s politikus kívánatosnak tartaná.
Egyéb lehetőség nem marad. A kancellár ugyan óvatos dicsérettel illette a liberális FDP-t, amelyet természetes koalíciós partnernek nevezett, de Németországban aligha van olyan politológus, aki elhinné, hogy a liberálisok képesek lennének visszakerülni a Bundestagba 2017-ben.
A tartományi választásokon az FDP rendkívül gyengén szerepel, s országos támogatottsága már csak három százalék körüli.
Inkább az a valószínűbb, hogy népszerűsége tovább csökken, vagy legalábbis megáll a jelenlegi szinten. Merkel tehát csak valamiféle megmagyarázhatatlan csoda megvalósulása esetén kormányozhatna együtt az FDP-vel három év múlva.
Merkel pozitívan értékelte saját politikáját, valamint mindazt, amit elért. Kiemelte a foglalkoztatottság kielégítő szintjét, s a költségvetés jó helyzetét. Megemlítette, teljesítik Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter legfőbb célját, azaz a költségvetés nem deficites lesz.
Ami a külpolitikai irányvonalát illeti, ismételten megjegyezte, hogy Vlagyimir Putyin a Krím-félsziget elfoglalásával megsértette a nemzetközi jogot. Lehetségesek az országgal szembeni új szankciók még akkor is, ha ezek a német gazdaságra is negatív hatást gyakorolnak.
A CDU elnökhelyettesének a rheinland-pfalzi tartományi vezetőt, Julia Klöcknert, a hesseni Volker Bouffiert, Ursula von der Leyen hadügyminisztert, akit Merkel lehetséges utódaként is emlegetnek, az észak-rajna-vesztfáliai Armin Laschetet, valamint a baden-württembergi Thomas Stroblt választották meg.
