Előző czikkünkben a bordélyházakról beszéltünk és annak kártékony hatását a proletárság millióira fejtegettük. Leplezetlenül kimondtuk, hogy ezeken a bajokon csak egy segithet, és az a bordélyházak eltörlése. Annak igazolásául, hogy nem csak mi vagyunk ily véleményben, idézzük Séda Ernő, egy minden egyébnek csak nem szoczialistának mondhato irónak az „Öngyilkosságról" irt nagyjelentőségű müvéből következő passzust:
„A nyilvános kéjhölgyek — úgymond — nemcsak a venerikus bajok forrásai, hanem létök a legnagyobb inger az erkölcstelenségre. A kéj házak a legmélyebb emberi lealacsonyodás tanyái. A tapasztalás bizonyítja, hogy a hol ezek gyarapodnak, ott iszonyú mérvben terjed az erkölcsi romlottság, amely a társadalom minden rétegét megmételyezi. Nekik létjoguk nincs az államban, amely állam azt keblében tűri, önmagát bosszulja meg...
