Már-már anekdota számba megy a mondás: a magyar parlamentben nem a legnagyobb frakciónak van kormánya, hanem Orbán Viktornak frakciója. Ehhez a helyzethez igazodik a miniszterelnök szóhasználata is – már jó ideje csak egyes szám első személyben beszél a kormányzat szándékairól.
Lehet persze tiltakozni azok ellen a vádak ellen, amelyek azt állítják a magyar vezetőről, hogy autoriter módon vezeti az országot, hogy semmibe veszi a demokrácia kollektív bölcsességet feltételező szabályait, ám a valóság, a napi gyakorlat mindezt cáfolja.
A politikai memória meglehetősen rövid távú, de bizonyos dolgokat nehéz feledni. A nemzetbiztonsági kabinet ülésén 2001. szeptemberében – szokása ellenére – megjelent Orbán is. Kicsit hallgatta a vitát, amelyben a résztvevők az amerikai ajánlatot támogatták, majd szünetet kért, félrevonult három miniszterével, sugdostak valamit és elment. Az ülés folytatódott, majd a kabinet elnöke bejelentette: a svéd ajánlatot fogadja el a kormány.
Nem kell ilyen messzire menni, gondoljunk csak az üzletek vasárnapi nyitva tartása körüli vitára, amelyben mindaddig vesztésre állt a KDNP eszement javaslata, amíg a miniszterelnök mellé nem állt. Attól kezdve a frakció, a gazdasági miniszter, fű-fa éljenzi az ötletet. Vagy ott van a drogteszt kötelezővé tételének javaslata, ami állítólag a kormány belső berkiből származó „torzszülemény”, de Rogán már előre tapsol neki. Rubovszky unokája elsírta magát és kivándorlással fenyegeti a nagyapját, de mi halandók addig csócsálhatjuk majd ezt az egészet, amíg valamelyik Orbán-gyerek azt nem mondja az apjának, hogy „na ne mán, fater!”
Dr. Orbánnak nem számít a nemzetközi jog sem. Ha ő egyes szám első személyben úgy gondolja, hogy fel lehet jelenteni egy diplomatát, akkor úgy is gondolja. És ha nem teszi meg a NAV elnök asszonya, akkor majd „ő kirúgja”. De addig is bólogat hozzá stréber külügyér és ügyész egyaránt. Sorolhatnák hosszan a példákat, legyen szó bármiről - bankoktól kicsikart kártérítésről, családoktól megvonandó támogatásról – azt "ő adja" és "ő veszi el". Személyesen.
Pedig még a királyok is fenséges többest használnak. Az autoriter vezetők privilégiuma az egyes szám első személy.
