Titokzatos baszk beszállító, 160 milliós fuvardíj, börtön közeli malacok, elpusztult csibék, állami cégektől érkező tízmilliók és zavaros elszámolás félmilliárd forint körül. Hegedűs Zsuzsa mégis sikernek értékeli az alapítványt: szerinte ugyanis sikerült megállítani az elszegényedést - írja a hetilap.
(Azért ne siessünk, ezt a mondatot ízlelgessük még egy kicsit: Hegedűs Zsuzsa szerint sikerült megállítani az elszegényedést.)
Lassan öt éve, hogy 2010. január 21-én nyilvántartásba vették Hegedűs Zsuzsa alapítványát. A Magyar Narancs cikke kezdésként röviden összefoglalta a legérdekesebb tényeket.
– közel 600 millió forint adományról beszélünk
– a szétosztásra szánt csibéket Spanyolországból hozatták
– csak a szállításra több mint 160 millió forint ment el
– az alapítvány titkolja a baszk vállalkozó nevét
– a kacsák viszont Franciaországból érkeznek
– a disznókat Pintér Sándoron keresztül börtöngazdálkodásból szerezték be
– semmilyen felmérés, tanulmány nincs arról, hogy sikeres-e az alapítvány, vagy sem
– több ellentmondást találtunk az elszámolásban
– az egyik beszállító tavaly óta felszámolás alatt áll
– a nagy állami, tehát közpénzen működő cégek adományai meghaladják a 100 millió forintot
– a legkomolyabb segítség a Szerencsejáték Zrt.-től és az MVM-csoporttól jön
– a CBA is komoly támogatónak számít
– az adományokat sokszor eladják a szegények, vagy gyorsan elpusztulnak az állatok
– Hegedűs Zsuzsa szerint visszaszorították a szegénységet
– valószínűleg az MGYLJ már nem működik sokáig
Az alapítvány beszámolói szerint a szervezet 2010 és 2013 között mintegy 608 millió forint bevételre tett szert (2014-es adatokkal még nem rendelkezünk), míg az idei osztásra költött összeggel együtt – legalábbis a beszámolók alapján – kis híján 572 millió forint kiadása volt. (A honlapon szereplő költségvetés jóval kevesebbel, 532 millió forinttal számol. A cikk készítésekor még működött a honlap, ám a megjelenés előtt már nem volt elérhető. Reméljük, a probléma csak átmeneti.) Ha figyelembe vesszük, hogy az alapítvány az első évben még nem ültetni és nevelni valót, hanem élelmiszercsomagokat osztott, valamint hogy az általunk vizsgált években – 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban – 4,8 millió forintot költött anyagjellegű ráfordításra, akkor durván 490,9 millió forint sorsáról lesz szó a következőkben.
Az MGYLJ Alapítvány 2009 decemberében kérte nyilvántartásba vételét közhasznú szervezetként, amit a bíróság 2010. január 21-én szentesített. A Hegedűs elnökletével létrejött szervezet alapítói fél-fél millió forinttal járultak hozzá az induláshoz, a CBA Magyar Kereskedelmi Kft. és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) segítette továbbá a szállítást. A cél 2011-ben még az volt, hogy 2012-re a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérség összes rászoruló családja a program részese legyen, majd a nagyvárosok szegény gyermekei következtek volna.
A társadalmi leszakadás miatt veszélyes helyzetbe került gyermekek étkezési támogatását célul kitűző alapítvány ugyanakkor szokatlan működési modellben igyekszik elérni céljait.
Nincs alkalmazottja, se infrastruktúrája, nem tart fent irodát, nem fizet telefonszámlát, és nem bérel autót. 2010 júniusáig a Commitment Zrt. biztosította a működési eszközöket – autót, telefont, irodát –, azonban „amikor a miniszterelnök főtanácsadójaként kezdtem el dolgozni, a Commitment által biztosított infrastrukturális támogatás egy része és a munkatársak biztosítása szükségtelenné vált” – mondta Hegedűs a Magyar Narancsnak még 2011-ben. Az MGYLJ-nek még saját könyvelője sincs. Így történhetett meg, hogy 2012 és 2014 júliusa között egyáltalán nem küldték be a bíróságnak a bevételeket és kiadásokat összesítő beszámolókat és közhasznúsági mellékleteket, idén pedig csak azt követően abszolválták a három év beszámolási kötelezettségét, hogy kitartóan érdeklődtek utánuk.
Az MGYLJ működtetője, szóvivője és adományfelhajtója egy személyben Hegedűs Zsuzsa, illetve munkatársa, Bogdán László, aki főként adminisztratív és logisztikai feladatokat lát el. Mindezt társadalmi munkában, a parlament miniszterelnökségi szárnyában, a főtanácsadó kétszobás irodájából végzik, osztási kampányidőszakban pedig szintén a Miniszterelnökség biztosította sofőr és jármű fuvarozza az elnök asszonyt. E nyilvánvaló kormányzati kötődések és közvetett finanszírozások ellenére Hegedűs büszkén állítja, hogy az alapítvány sem kormányzati, sem pályázati támogatást nem fogad el, továbbá sem tiszteletdíjat, sem költségtérítést nem fizet senkinek, kizárólag adományból, társadalmi munkában teljesíti a vállalt feladatokat.
„Vegyük észre, hogy a jóléti társadalom már régóta fenntarthatatlan, és egyébként sem lehet minden szegénységi probléma az állam feladata. A második világháború előtt sem léteztek jóléti rendszerek Európában, és az emberek mégis gondoskodtak a magukat ellátni képtelenekről. Az alapítvány gazdálkodási modelljét követendő példának szántam, hogy mások is lássák, fizetett munkaerő és működési költségek nélkül is meg lehet oldani a dolgokat” – summáz Hegedűs.
De miből lett a pénz?
Hegedűs Zsuzsa alapítványa elvileg tehát nem közpénzen működik, hanem magánpénzből. (Ez azonban nincs teljesen így, mert állami cégek adományairól is szó van.) Ugyanakkor az állami és pályázati források elutasításával az alapítvány gazdálkodásának ellenőrzésére csak korlátozott mértékben van mód. Míg közpénz esetén minden szerződés közérdekű adat és a pályázatok is szigorú számadást követelnek meg, addig a magánadományokból beszerzett vetőmagcsomagokra és háztáji állatokra vonatkozó szerződéseket nem köteles kiadni a szervezet; és csakis ilyen típusúakkal rendelkezik.
(Hegedűs egyébként 2010 júliusa óta Orbán Viktor társadalmi felzárkóztatásért és -konfliktusok kezeléséért felelős főtanácsadója, ezért havi 997 ezer forintot kap havonta.)
Az alapítvány részletes és alapos "átvilágításának" eredményét itt olvashatja. Forrás: Magyar Narancs.