„Szomorú vagyok, mert benne volt a meccsben a csoda, egyben büszke is a lányokra. A negyedik negyedben több alkalommal is rossz megoldást választottunk, amit leginkább az oxigénhiányra vezetnék vissza, a fizikális lemaradást pedig főként a korosztálybeli különbség számlájára írom” – nyilatkozta a szövetség honlapján Mihók Attila, a Dunaújváros vezetőedzője, az UVSE ellen 6-5-re elveszített női döntő után.
„Nehéz volt, nem erre számítottunk a Dunaújvárostól, a kétcenteres játékukkal megleptek bennünket. De csak sikerült” – örvendezett a mérkőzés győztes találatát szerző Kisteleki Hanna, az UVSE játékosa.
Kezdetben a férfiaknál is meglepte az esélyesebb Szolnokot az OSC. A találkozó elején ugyanis már 2-0-ra vezettek az újbudaiak.
„Rosszul kezdtünk, időt kellett kérnem. Hogy nyugtatni kellett-e őket? Épp ellenkezőleg, túlságosan nyugodtak
voltak. Innentől kezdve azonban egy szavam sem lehetett, a srácok nagyszerűen játszottak a mérkőzés végéig. Azt hiszem, megérdemelten nyertük meg a kupát” – árulta el a waterpolo.hu-nak Cseh Sándor a Szolnok trénere, aki azt is hozzátette, hogy nagy volt rajtuk a nyomás, de az 1985/86-os szezon után ismét sikerült Magyar Kupát nyerniük a városnak.
Azonban a nőkhöz hasonlóan, a férfiaknál sem kellett szégyenkeznie a vesztesnek.
„Büszke vagyok a csapatomra, hogy eljutott idáig, és büszke arra, hogy három és fél negyeden keresztül megszorongattuk ezt a Szolnokot. Hogy mi kell ahhoz, hogy négy negyedig képesek legyünk erre? Momentán nem tudom...” – fogalmazta meg kételyeit Vincze Balázs, az OSC mestere.
Összességében megállapítható, hogy mindkét nemnél az esélyesebb, nyáron jócskán megerősített együttesek nyertek. Erre mondhatjuk, révbe értek Góliáték. Bár valószínűleg az UVSE és a Szolnok sem elégszik meg egy arannyal a szezonban.