2014. novemberében megmozdult valami. Egyes jobboldali vezetők a maguk módján magyarázzák a történteket. Rogán Antal kijelenti: ez a demokrácia, az emberek tüntetéssel kifejezhetik véleményüket, de most nem lövik ki a tüntetők szemét, mint 2006-ban. Rossz úton jár Rogán úr, amikor a jelenlegi megmozdulásokat 2006-hoz hasonlítja. 2006-ban, az akkori ellenzék hallgatólagos egyetértésével a tüntetők törtek, zúztak, rendőrökre támadtak, barikádokat emeltek, gyújtogattak. A most kialakult helyzetért a regnáló kormányfő saját magát okolhatja. Ha 2010-ben, a teljhatalom birtokában nem a bosszú, nem hatalom mindenoldalú bebetonozása, hanem a megbékélés vezérli, akkor ilyen helyzet nem áll elő. Nem, mert a magyar emberek többségének olyan mindegy, hogy kinek a kezében van a kormánykerék, ha neki tisztességes megélhetése biztosít. Lehet, hogy a megmozdulások különösebben nem idegesítik a regnáló kormányt, de az a tény, hogy egy hónap alatt a Fidesz támogatottsága a teljes népesség körében 12 %-al csökkent, ami már idegesítő lehet. Ha ez így folytatódik, akkor veszélybe kerülhet a kormányfő látnoki elképzelése: ha ebben az országban több mint 30 évig lehetett Kádár rendszer, akkor miért nem lehetne ugyanennyi ennyi ideig az ő rendszere is?
A tüntetéseken persze lehet azt kiabálni, hogy takarodj, de ennél többre van szükség. Egységbe kellene kovácsolni a kormánnyal szemben álló erőket. 8-10 olyan jelmondatot kialakítani, amit a többség elfogad. Például: új alkotmányt az országnak, a köztársasági elnököt a nép válassza, szavazati jogot csak annak, aki legalább 5 évig itt él, és itt is adózik, 25 %-os támogatottság nem eredményezhet kétharmadot, stb. Minden eszközzel, ha kell társadalmi engedetlenséggel, ülősztrájkkal, így egy adott intézmény működésének megbénításával kellene arra kényszeríteni a kormányt, hogy vegye komolyan a tüntetők követeléseit. Tudnia kell, hogy a 25 %-os támogatottságnál van lejjebb is, hogy az emberek nem díjazzák a veszekedést, és azt büntetik, aki annak az okozója. Ebben pedig a kormány ludas.
