Ha csak az elmúlt hetek történéseit nézzük, szeptember 11-én 169 nap után visszatért a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) a Szojuz TMA-12M háromfős legénysége: két orosz és egy amerikai. Sok teherűrhajó kirakodás és tudományos kísérlet áll mögöttük.
Szeptember 25-én két orosz és egy amerikai űrhajós startolt Bajkonurról a Szojuz űrhajón. Hosszú idő után ismét orosz űrhajósnő, a 38 éves Jelena Szerova indult útnak.
Jövő márciusig maradnak fenn. Október 29-én lőtték fel az orosz Progressz M-25M teherűrhajót fedélzetén a 2,6 tonna hajtóanyaggal, élelmiszerrel, vízzel, levegővel, oxigénnel, és a tudományos kísérletekhez nélkülözhetetlen berendezésekkel.
Fél évig marad fent a Pirsz modulhoz csatlakozva. November 10-én az űrállomásról visszatért egy orosz, egy amerikai és egy német kozmonauta. 165 napig dolgoztak fent.
November 24-én egy orosz, egy amerikai és egy olasz űrhajós indult az űrállomásra. Az olasz egy hölgyre 169 napos munka vár.
Elmondható, tehát, hogy a Nemzetközi Űrállomáson egy pillanatig sem szünetel a munka, haszna a tudomány számára felbecsülhetetlen.
Miért került akkor veszélybe a további munka?! Semmi kétség, a nemzetközi feszültségé és a Washingtonnal kiéleződött viszonyé ebben a főszerep.
A Kreml igyekszik minden lehetséges területen megállni a saját lábán. Csakhogy ehhez a feltételek nem látszanak adottnak. Idén 30 százalékkal esett az olaj ára és ugyanennyivel gyengült a rubel.
Ennek ellenére elképesztően nagy terheket vállal magára Oroszország egy olyan történelmi időszakban, amikor egyre több forrástól fosztják meg a nyugati szankciók. Csak találomra néhány példa. A
szakembereknek is csak sejtésük van arról, hogy az Ukrajnától elcsatolt Krím-félsziget bekapcsolása az ország vérkeringésébe hány száz milliárdot fog felemészteni.
Mindenestre csak az infrastruktúra rendbehozatala ötéves távlatban több százmilliárd rubelbe kerülne. A félsziget saját energetikai rendszerének megteremtése 177 milliárd rubelt tenne ki.
247 milliárdra becsülik a félszigetet az orosz szárazfölddel összekötő híd megépítésének az árát, amely a Kercsi tengerszorosan vezetne keresztül.
Közben grandiózus tervek születnek az elnéptelenedő Szibéria és Távol-Kelet fejlesztésére, az orosz-kínai gázvezeték megépítésére.
Még, tulajdonképpen, csak az első lépéseket tették meg ezeknek az elképzelések a megvalósítására, máris itt az újabb program: a gáz-és olajkészletekben gazdag Északi-sark meghódítására.
És akkor még nem szóltunk a nagyra törő fegyverkezési programról, amely új fegyverek, fegyverrendszerek arzenáljával számol.
És most itt van az önálló űrállomás legújabb terve. Bár annyiban nem vadonatúj, hogy már korábban megpendítettek ilyen elképzeléseket, igaz a nemzetközi programban való részvétel meghosszabbításától tavasszal még nem zárkóztak el teljesen.
Márciusban még csak lehetőségként vetődött fel az, hogy a Nemzetközi Űrállomás új orosz egységeinek felhasználásával megteremtenek egy új orosz űrállomást.
Májusban az orosz-amerikai viszony kiéleződésének napjaiban Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes már arról beszélt, hogy nem kívánják meghosszabbítani a 2020-ban lejáró nemzetközi együttműködést, amit az amerikaiak szorgalmaztak.
Aztán augusztusban ismét megpendítették, hogy Oroszország talán 2020 után is folytathatja a nemzetközi együttműködést. A képlékeny helyzetet tükrözte, hogy az űrrakétákat gyártó iparág folytatta a Nemzetközi Űrállomás számára tervezett új egységek gyártását.
Az orosz cégek egy laboratóriumi, egy tudományos energetikai és egy központi egységen dolgoztak. Eredetileg 2013 és 2015 között szerették volna csatlakoztatni ezeket a Nemzetközi Űrállomáshoz, aztán 2017-2018-ra módosították a fellövésük időpontját.
A költségvetés erre anyagi forrásokat biztosított, miközben nem győzték hangoztatni, hogy ennek a munkának a célszerűségéről végső döntés még nem született.
Most úgy tűnik, nagy vonalakban már megszületett a döntés. A Kommerszant című moszkvai lap értesülése szerint Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes a Bajkonurban tartott tanácskozáson világossá tette, hogy Oroszország számára a Nemzetközi Űrállomás túlhaladottá vált.
Rogozin megbízta a szövetségi kozmikus ügynökséget, a Roszkoszmoszt, hogy készítse elő egy új orbitális állomás létrehozását, és tegyen erre javaslatot a kormánynak.
A lap úgy tudja, hogy a Roszkoszmosz vezetője rögtön ismertette is elképzelését. A vállalat tervezői meg vannak győződve arról, hogy technikai képességük meg van egy ilyen állomás létrehozására. Most már csak a végső politikai döntés van hátra.
A Kommerszant 2017-t jelölte meg, amikor az új orosz űrállomás első moduljai Föld körüli pályára állíthatók.
Állítólag Oroszország számára előnyös lesz, hogy űrállomása olyan pályán fog mozogni, ahonnan az ország területének 90 százaléka és az Északi sark lesz látható, összehasonlíthatatlanul több, mint a Nemzetközi Űrállomásról.
Kedvezőbbnek tűnik az is, hogy a 2015-re elkészülő Vosztocsnyij űrrepülőtér alkalmas lesz a fellövésekre.
A Kommerszant értesülései szerint a földkörüli pályára vezényelt modulokat később fel tudják használni egy orosz holdbázis építésére is.
Ez a döntés a többi résztvevő országot is közvetlenül érinti: Belgiumot, Brazíliát, Dániát, az Egyesült Államokat, Franciaországot, Hollandiát, Japánt, Kanadát, Németországot, Norvégiát, Olaszországot, Spanyolországot, Svájcot és Svédországot.
Az Egyesült Államok azzal igyekezett jó irányban befolyásolni az orosz döntést, hogy olyan kedvező programokat ajánlott a tudósoknak, amelyek túlmutattak 2020-on.
A Roszkoszmosz sem nagyon érdekelt abban, hogy rögtön leálljanak a tervezett munkákkal, hiszen akkor az erre szánt pénzt is visszavenné tőle a költségvetés.
Bár Rogozin azzal fenyegette meg az amerikaiakat, hogy hamarosan trambulinnal juthatnak csak el az űrbe, ő is tudja, nem közömbös, hogy minden egyes orosz fellövésért 70 millió dollárt fizetett a NASA.
Az sem mellékes, hogy egy dolog meghozni egy ilyen döntést, és más szembesülni azzal, hogy a közös projektekben résztvevő emberek jelentős része munka nélkül maradna. A politika dolga, hogy minden szempontot figyelembe vegyen, amikor a végső szót kimondja.