Ismerőseim körében kering egy levél, amelyet egy vállalkozó tett közzé a neten. Ebben arról számol be, hogy ételszállító cégével karácsonyi jótékonykodásra készültek, munkatársaival elhatározták, hogy néhány száz embernek főznek. Megszervezik az ételosztást, hogy a legszegényebbeknek legalább karácsony táján jusson némi meleg étel a gyomrukba. De a hatóság elgáncsolta: az önkormányzat nem akart ilyen célra területfoglalási engedélyt adni, mert ahogyan az ügyintéző a tudtára adta: utasításba kapták, ilyen papírt nem adhatnak ki. Hogy miért? Mert a kormány nem akarja, hogy a járókelők, meg a külföldiek olyan sok szegény embert lássanak az utcákon…
Azt már régen tudjuk, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Azt is látjuk nap mint nap, hogy ebben az országban a kormány minden hivatalos intézkedése arról szól, hogyan lehet a legelesettebbeket félre tolni, eltaposni, még nyomorultabbá tenni.
De enni se egyenek? Nem elég, hogy az ország legelmaradottabb vidékein a téli iskolaszünetben gyerekek tízezrei jó ha naponta egyszer jutnak majd ennivalóhoz, mert otthon tüzelőre sem futja? Lassan oda jutunk, hogy a nagyvárosokban – sőt, a fővárosban is – járványként kezd terjedni a nyomor. Lehet persze e fölött szemet hunyni, úgy csinálni, mintha nem volna, de attól még senkit nem mentünk meg a megfagyástól, az éhhaláltól.
Legalább karácsonykor tegyük félre az álszent „Magyarország jobban teljesít” lózungot, és nézzünk szembe a valósággal. Segítsünk azoknak, akiknek lehet, mert rászorulnak!
