Szégyenlem magam, mint több évtizedes szakszervezeti tagsággal rendelkező és tagdíjat fizető állampolgár, hogy a különböző szakmai szervezetek vezetői felzárkóztak és hagyták magukat az orruknál fogva vezetni a Gaskó István által irányított szakszervezet „Béke menetéhez”, amely a gyanú szerint a kormány szolgálatára jött létre, és amelynek résztvevői talán még a kormány által finanszírozott autóbuszok segítségével jutottak a tüntetés színhelyére. Az az ember, aki a jelenlegi miniszterelnök tenyeréből eszik, és kapja mondva csinált programok támogatására a százmilliókat, mennyire lehet hiteles, azok számára, (számunkra), akik tagdíjakból tartják fenn az alapszervezeteiket és működtetnek egy szolidaritási alapot, hogy ezzel támogassák azokat a tagtársaikat, akik filléres gondokkal küzdenek? Nem kellet volna az ország legnagyobb és legszervezettebb szervezetének felzárkózni azok mögé az ezrek mögé, akik kimentek az utcára, hogy végett vessenek ennek a korrupcióval átszőtt rendszernek? Megelégszenek azokkal a morzsákkal, amit időnként a kormány lehullajt számukra az asztalról? És mik voltak a követelések? Semmi olyan, ami a kisemberek, a bérből és fizetésből élők problémáinak megoldását jelenthette volna. Hol volt a követelések között a "dübörgő gazdaság eredményei" alapján a tizenharmadik havi nyugdíjat vissza követelése? A szégyenletes munkanélküli segély és minimálbér felemelése? És még lehetne sorolni azokat a problémákat, amelyek sürgős megoldásra várnak. Most már csak abban bízom, hogy a kongresszus elsöpri azokat a szakszervezeti vezetőket is akik, Gaskóhoz hasonlóan jól éltek belőlünk az elmúlt huszonöt évben.