A hatósági vadság egy ujabb kitöréséről adnak hirt Tordáról. Az áldozat egy szegény kocsis-ember, akit a hatósági vadállatok annyira össze-martak, vertek, hogy hónapokig nyomhatja az ágyat s élete végéig viselheti a nyomait annak a durva emberkinzásnak, amelyet rajta az igazság nevében, minden törvények ellenére elkövettek. A lordaturi körjegyzőnek elveszett egy gyeplőszija s gyanúja egy ottani földbirtokos kocsisára esett, hogy az lopta el. A kocsist behivatta az irodájába s a bíróval és a községi kézbesítővel reája rohantak, s leteperték a padlóra. Szekérkötő-lánczot szorítottak a nyakára és kezére s a legkegyetlenebb kínzásokat követték el vele szemben. A láncz közé karót dugtak, csavarták ugy, hogy az áldozat nyaka összeszorult, közel volt már a megfulladáshoz. De még ez sem volt elég, kötéllel, karóval és ököllel neki estek s teljes erejükből ütötték, verték a szegény kocsist. Ez a kinzás estétől reggelig tartott, amikor aztán, kilökték az utczára a szerencsétlent. És miért volt mindez? Egy nyomorult szijdarabért, amelynek ellopását a szörnyű kínzások daczára is mind-végig tagadta az ártatlanul gyanúsított.