Azt mondja L. Simon László a tévénézők képébe, hogy „nincs azzal gond, ha vagyonosak a politikusok, mert így arra tudják fordítani az idejüket, hogy a közjót szolgálják”. Van ebben némi igazság, ha széjjelnézünk a Lajtán túli világban. Ott is szép számmal akadnak a vezető politikusok között vagyonos emberek, akik megengedhetik maguknak, hogy „ne pénzért” dolgozzanak. Még azt is mondják, hogy ahol jó módú politikusok kormányoznak, ott kisebb a korrupció. (Illetve, ha kisebb is, sokkal drágább - de ebbe ne menjünk bele.)
Visszatérve L. Simon államtitkár okfejtésére, aki csak azt felejti el (maga is meglehetősen vagyonossá lett író-gazdálkodóként), hogy a „zembereket” nem az háborítja fel, ha valaki vagyonosan kerül be a politikába, hanem az, ha politikusként lesz ripsz-ropsz milliárdossá. Mint Giró-Szász, aki néhány éve még alkalmazottként kereste a betevőjét, ám miközben vezető kormányhivatalnokká nőtte ki magát, aközben szép kis vagyonra tett szert. L Simon is úgy gondolja, ahogyan Lázár miniszter is, hogy a politikus, meg a köz szolgája látástól vakulásig, kora reggeltől estig kötelezően a közjón „munkálkodik”? Ha így van, akkor mikor jut idejük e tisztes politikusoknak a meggazdagodásra?
Netán a „munkálkodás” és a „vagyonosodás” egyszerre történik? Mert ha igen, akkor valami nem stimmel.
