A háromgyerekes édesanya minden együttműködést elutasított, pedig a kőbányai önkormányzat immáron tizenkét éve próbálja megoldani elhelyezésüket - olvasható a hivatal közleményében, amelyet A Város Mindenkié (AVM) csoport "rágalmainak" tisztázására jelentettek meg a múlt héten, nem sokkal a kilakoltatás levezénylése után. Ahogy arról lapunk is beszámolt, P. Melindát a téli kilakoltatási moratórium - december 1. - kezdete előtt egy héttel tette utcára az önkormányzat három kisgyermekével együtt, akik közül ketten - egy korábbi családi tragédia miatt - súlyos pszichiátriai problémákkal küzdenek, állandó felügyeletre szorulnak. P. Melinda egyedül neveli a gyerekeket, ezért sem tud dolgozni, piaci alapú albérletet fizetni.
Az asszony ismerősei, valamint az AVM aktivistái erőszakmentes élőlánccal próbálták elejét venni a kilakoltatásnak, sikertelenül - a kiérkező készenléti rendőrök eltávolították őket, a végrehajtók utcára tették a családot, holmijaikat elszállíttatták. A hivatali közlemény szerint az önkormányzat mindent megtett a gyerekek védelmében, ám P. Melinda az évek során nagy összegű tartozást halmozott fel, áram- és gázlopás miatt több rendőrségi eljárás is indult ellene, valamint a család "közösségellenes" viselkedése miatt a szomszédok is folyamatosan panaszkodtak - hogy pontosan mit értenek "közösségellenes" viselkedés alatt, nem fejtették ki bővebben.
Az önkormányzat ezen állítása már csak azért is furcsa, mert a kilakoltatás időpontjában a szomszédok kiálltak az anya mellett. A hivatal tájékoztatása szerint a kilakoltatásról szóló bírósági ítélet még 2010 januárjában vált jogerőssé. Az eltelt években többször is próbáltak egyeztetni P. Melindával más - mint például anyaotthoni - elhelyezésről, ám állításuk szerint hallani sem akart az ingatlan elhagyásáról, bár lakbértartozása már több százezer forintra rúgott.
Megírtuk: a szerződésbontás után az anyának "lakáshasználati díjat" kellett fizetnie, ám ez többszöröse a rendes bérleti díjnak - így nincs mit csodálkozni azon, hogy még nagyobb tartozást halmozott fel, azt a kevéske pénzt pedig, amit a gyerekek után kap, inkább a két kis beteg ápolására, gyógyszereire, élelemre költötte. A hivatal azonban leszögezte: "Kőbányának nincs anyagi lehetősége, sem jogosultsága arra, hogy bárkinek közpénzből élet-hosszig ingyen lakhatást biztosítson.
Mindemellett az önkormányzat maximálisan támogatja azokat a családokat, amelyek önhibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe, és készek együttműködni sorsuk megnyugtató rendezése érdekében". Vagyis véleményük szerint Melinda önhibájából került ebbe a helyzetbe, önhibájából kell egyedül két állandó felügyeletet igénylő gyermeket nevelnie. P. Melinda végül az AVM csoport segítségét kérte: a szervezet jogászai elérték, hogy a végül 2014. október 20-ra kitűzött kilakoltatás időpontját egy hónappal tolják el, ugyanis - legalábbis az önkormányzat szerint - a civilek ígéretet tettek a család elhelyezésének megoldására.
"Az AVM a megállapodás ellenére határidőig nem gondoskodott a család lakhatásáról" - állítja a hivatal. A civilek szerint azonban nem történt semmilyen megállapodás, sem ígéret a család elhelyezésére, ami érthető is, hiszen - mint szombati válaszközleményükben írják - ez nem "egy nagyrészt hajléktalan emberekből álló, önkéntes munkán alapuló, civil érdekvédelmi szervezet", hanem éppen az állam, valamint az önkormányzat feladata lenne.
Bár a hivatal felkínálta az anyaotthonba költözés lehetőségét, a jogvédők szerint az egy "távoli, vidéken lévő, zsúfolt otthon" lett volna, a gyerekek azonban az iskola miatt helyhez vannak kötve, a távolra költözés, az iskola- és lakhelyváltás pedig további megrázkódtatásokat jelentett volna a komoly pszichiátriai gondokkal küzdő gyerekeknek. A civil szervezet kijelentette: a kilakoltatás akadályozásával nem az volt a céljuk, hogy P. Melindáéknak "közpénzből élet-hosszig ingyen lakhatást" biztosítson az önkormányzat.
"Az AVM azért küzd, hogy az érintett családnak és minden rászorulónak olyan lakhatása legyen, ahol emberhez méltó módon élhet, és amelyet tartósan meg tud fizetni" - hangsúlyozzák a civilek. Közben arra is felhívják a figyelmet, hogy ha a gyerekeket a lakásvesztés miatt intézeti ellátásba veszik, már ez jóval nagyobb terheket ró az államra - a három gyerek ellátása mintegy 7 millió forint évente -, ellenben ha megengednék, hogy a család a most üresen álló lakásban maradhasson, az szinte semmibe sem kerülne az önkormányzatnak.
Információink szerint az anya és a gyerekek néhány hétre egy rokonukhoz költöztek - most heten élnek egy 30 négyzetméteres lakásban. A kilakoltatásról szóló bírósági döntés - mint ahogy az önkormányzat többször is hangsúlyozta - jogerős, a kilakoltatás nem volt szabályellenes, az önkormányzat minden tekintetben megfelelően járt el - már ha a száraz, papírszagú tények felől vizsgáljuk az esetet.
Máskülönben az önkormányzat döntése embertelen és visszataszító. Az anya és a gyerekek utcára lökése eddig is éveket csúszott, érthetetlen, miért nem lehetett volna még legalább az idei télen megengedni, hogy a lakásban maradhassanak. Ha jobban belegondolunk, nincs is min csodálkozni, hiszen egy ideje már ismerjük a jelenlegi kormányzat nem hivatalos szegénypolitikáját: akinek nincs semmije, az annyit is ér.
