A valóságban Krakkóban történt, hogy egy remekül prosperáló vállalkozásra a hatalom néhány befolyásos birtokosa rá akarta tenni a kezét, ezért börtönbe juttatta a fiatal tulajdonosokat.
Ryszard Bugajski Zárt rendszer című filmje a történetet átteszi Gdanskba. Talán nem véletlenül. Ez a város a velejéig romlott, régi korrupt rendszer megdöntését célzó legendás lengyel mozgalom, a Solidarnosc emblematikus színhelyének számít.
Az a történet pedig, amit a rendező a maga művészi eszközeivel a valóságból játékfilmmé formált, már a megváltozott történelmi helyzetben mutatja meg a kemény küzdelem és szép remények városában, hogy ma hogyan működik a korrupt hatalom, ha a velejéig romlott.
Bugajski szelíd szavaival: „Az egész szomorú történet a mi fiatal demokráciánk sötétebbik oldalát mutatja be.”
De csak a szavai szelídek, a filmje elég kemény leleplezése annak, amit úgy említ a filmjéhez csatolt megjegyzésében, hogy ilyen korrupciós ügyek tucatjával estek meg Lengyelországban.
Jó időben érkezett hozzánk a film, az immár nemzetközi hullámokat verő hírhedt magyar (egyik) korrupciós botrány közepéből leshetjük a vásznon, hogy északi barátaink hogyan boldogulnak a saját ügyeikkel.
A filmvégi feliratból az derül ki, hogy akik a filmre vitt történetben legmocskosabb szerepet vitték magas beosztásuk és erős hatalmuk bástyái mögül, azoknak a hajszáluk sem görbült, ma is vezető beosztásban dolgoznak.
Az ügyet tisztázandó per hét éven át húzódott, a kárvallottaknak pedig nevetséges kárpótlás jutott. Ne legyenek illúzióink: tehát a valóság ugyanolyan felháborító, mint a vászonra vitt sztori.
Arról szól a film is, hogy a hatalom birtokában, akár a legdurvább eszközöket is bevetik három tehetséges és sikeres ember ellen, hogy elvegyék a frissen indított vállalatukat.
A Zárt rendszer izgalmas társadalmi-politikai thriller, a maga módján kemény és bátor. Még akkor is, ha Bugajski elég hangsúlyos flash backekben igyekszik főhőse, a mocskos szálakat irányító ügyész egykori kommunista múltját hangsúlyozni.
Ezek a múltat feltáró emlékképek egy elszánt karrierista pártembert mutatnak fiatal korában, aki elárulja egyetemi tanárát az előrelépés reményében.
A ma játszódó történet, amelyben a korrupció a szemünk előtt épül ki, van olyan erős, hogy ezek a szándékoltan szájbarágós felvillanások inkább gyengítik az egyébként feszült történetet.
És gyengítik magának a kritikának az élét is. Amolyan ideológiai szépségflastromnak hat a jelen hiteles, ám kritikus bemutatása mellett.
A területi ügyész figurája a filmben éppen azért erős, mert mellette ott az adóügyi vezető, sőt, a korrupcióban finnyás eleganciával részt vevő miniszter is.
Bugajski nem sokat szőrözik a részletek szétszálazásával, nem is minden mocskos lépést követ, de helyenként ügyesen megmutatja, hogyan is működik a korrupt hatalom.
A három fiatalembert kommandósok rohanják le, minden magyarázat nélkül börtönbe csukják őket, és megindul ellenük a koholt vádak tengere.
Az ugyan nem egészen érthető, hogy az áldozatok miért nem tesznek egyetlen apró lépést sem a saját védelmük érdekében, az viszont lépésről-lépésre bicskanyitogató őszinteséggel áll előttünk, hogy a hatalom mellett mindig megtalálható szolgalelkű samesz milyen arcátlan akcióval szerzi meg a tulajdonosok részvényeit felsőbb parancsra.
A film ügyesen él az erős drámai hatásokkal, kiváltképpen az egyik áldozat börtönbéli megerőszakolása, megkínzása, többszöri öngyilkossági kísérletbe kergetése érzékelteti a kiszolgáltatottság elviselhetetlen fokozatait.
Bugajski a szituációk megteremtésében erős, a figurák mélyebb kibontására nem sok erőt fordít, viszont a színészgárda kitűnő, hihetők a szereplői, különösen az ügyészt alakító Janusz Gajos.
Érezni benne a békés nagypapa álarca mögött lesben álló ordast a legszelídebb helyzetekben is.
A rút valóság mellé jár egy tündérmese is. A hazájában 1982-ben letiltott Kihallgatás című filmje után legendásnak számító rendező egyetlen állami fillér nélkül készítette el a filmjét.
A pályázatukat először elfogadták, majd a döntőbizottság a forgatás előtti utolsó pillanatban lemondta a támogatást.
Így az 5 millió zlotys (1,2 millió Euró) költséget a producerek szedték össze különböző lengyel vállalkozóktól, akik fontosnak tartották, hogy ez a film elkészüljön.
Volt olyan is, aki 2 milliót adott. De azért a tündérmesében is ott a rút a valóság, a cégek ugyanis azt kérték cserébe, hogy nevük ne jelenjen meg a támogatók stáblistáján. Mert a film elkészült, de az állami hivatalok, köztük az adóhivatal is, még működnek...
Szép, modern mese, épp nekünk való.
(Zárt rendszer ***)
