A dél-békési kisváros lakóinak száma 1998-ban meghaladta a nyolcezret, ma azonban nem éri a hatezret sem. A változás drámai, így kérdés, mi lehet ennek a folyamatnak a vége? Elnéptelenedik Tótkomlós?
Nem tudom a választ, de bizakodásra kevés az ok. A drámai lélekszám-csökkenés korántsem egyedül Tótkomlós gondja. Sem Dél-Békésben, sem Békés megyében, sem a keleti országrészben. Lakói számának csökkenésével kénytelen szembenézni Tótkomlósnál lényegesen jobb helyzetben lévő keleti városok sokasága. A lakosságszám-csökkenés hátterében egyértelműen az elvándorlás áll. A példánál maradva: Tótkomlós, Dél-Békés, Békés halálozási mutatói nem rosszabbak az országos átlagnál.
Az itteni újszülöttek száma alig különbözik más megyék hasonló mutatóitól. A probléma másutt kereshető. A továbbtanuló fiatalok nem térnek vissza szülőhelyükre. Odahaza nincsenek munkahelyek, nincsenek képzettségüknek megfelelő álláslehetőségek. Az elmúlt években felgyorsult az elvándorlás a keleti megyékből. A belső és a külső migráció egyaránt sújtja az olyan peremvidéki létre szorult városokat, amilyen Tótkomlós.
A fővárosnak és a nyugat-dunántúli álláslehetőségeknek még soha nem volt olyan szívóhatása, mint ezekben az években. Az országon belüli népességmozgás miatt lassan „felborul” Magyarország. Ha ehhez hozzátesszük, hogy tömegessé vált a külföldi munkavállalás jelensége is, akkor derül ki, hogy az összkép még annál is vigasztalanabb, mint eddig gondoltuk volna.
Nem kizárólag fiatalok, hanem tisztes családapák keresnek és találnak munkát Ausztriában, Németországban, Angliában és Írországban. Nem a kalandvágy hajtja őket, hanem az itthoni reménytelenség. Idehaza nincs munka - így szó szerint. Közmunkások nem akarnak lenni. Annak, aki végigsétál a városon szinte szellemváros képét mutatja Tótkomlós, ahol ma közel hatszáz ingatlan áll üresen, háromszázat árulnak. A város lakóingatlanainak száma nagyjából háromezer, ehhez kell hozzámérni a hatszáz üresen állót. Arra nem érdemes sok szót vesztegetni, milyen eredménnyel árulják tulajdonosaik az ingatlanaikat. A modern röghöz kötés alapképlete így áll össze.
A legfeszítőbb gond éppen a helybeli állások hiánya. Néhány helyi üzemben a képzetlen munkaerőt keresik, és ez nem perspektíva. Az egészségtelen foglalkoztatási szerkezetet pontosan mutatja az a tény, hogy a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat és az állam. Ez is rávilágít, mennyire hiányoznak a más típusú munkahelyek.
A helyzet helyi szinten megoldhatatlan. A munkahelyteremtés nem önkormányzati feladat, ehhez legfeljebb a körülményeket tudná megteremteni. De egy olyan országban, ahova az elmúlt években elvétve jöttek külföldi befektetők, amelyikben a beruházások szintje történelmi mélypontra süllyedt, ott egy önkormányzat tehetetlen. Hiába jók az itteni termőföldek, a mezőgazdaság gépesítettsége miatt kevés ember foglalkoztat az agrárium.
A kör ezzel bezárult. Azok a fiatalok, akik az ország más vidékein jártak főiskolára, egyetemre, nem jönnek haza, az itt élők pedig egyre nagyobb számban mennek külföldre dolgozni. Ezt a folyamatot a boldogulásokat külhonban megtalálók tovább gyorsítják, mert példájuk ösztönzőleg hat olyanokra, akik eddig a maradás mellett döntöttek.
Így állnak a dolgaink mostanság például Tótkomlóson.
