A feltaláló pedig, - aki áruló a maga nemében, mert neki macskái vannak -, megnyerte a bostoni egyetem néhány munkatársát, és nekik volt az a meggyőződésük, hogy az ebeknek finomabb tónusú adásokra van szükségük.
Az interneten hírt adó portál szerint elkészültek a videók. Sokat kellett készíteni, hiszen 24 óra az igen nagy idő, és a kényesebb ízlésű állatoknak mégsem lehet ugyanazt adni állandóan.
Ezeken a videókon labdákat kergetnek, tóban úszkálnak, fűben ugrálnak, szaglásznak, és így tovább. Többen hivatkoznak arra, hogy hasonló nyugtató céllal készülnek a bébi-televíziók, bár nem tudom, hogy az apró emberekre mi hat nyugtatóan.
Én minden esetre láttam egy orosz híradófelvételt vagy két percben. Ezen, a két lábon járni még nem tudó csöppségek láthatóak, akik viszont vidáman és meglepő gyorsasággal kúsznak- másznak négykézláb.
„Futópályát” festettek fel számukra, vagy tíz méter hosszan, a startjelre elindultak a „versenyzők”, akiket csörgővel, vagy cumisüveggel hátrálva az orruk előtt, biztattak az eszement szülők. Nem tudom ki lett a győztes és mit kapott. Ami azt illeti a kutyatévének nem jósolok nagy jövőt.
Nemzetközi tapasztalatok szerint, a kutyák nem, vagy alig figyelnek a televízió képernyőjére. Például a mi kis uszkárunk, a tőle három szobányira lévő ablakon át megérzi, ha a járdán egy másik kutya megy, és éktelenül ugatni kezd, de ha a képernyőn kutyát lát oda se bagózik.
Egy kommentelő azt kérdezte: lesz-e kutya-pornó. Szellemesebb volt az a beírás, amelyik azt állapította meg, hogy a számunkra, felnőttek számára készült televíziók, már régen birkáknak néznek minket.
