Négy éven át dolgoztak a Káin gyermekei megvalósulásán László Sára producerrel, mondja Gerő Marcell a Verzió programjában rendezett DunaDOCK MasterClass estéjén, amikor a dugig telt vetítőterem hangos tapssal ünnepelte a fiatal alkotókat.
A DunaDOCK által rendezett MasterClass pedig arra volt jó, hogy a rendkívüli érdeklődéssel fogadott dokumentumfilm alkotói kicsit közelebbről ismertessék meg közönségüket a dokumentumfilm készítés kulisszatitkaival.
Ráfér az ilyen gesztus a műhelytitkokra, de főként a dokumentumfilm műfajára, amely sokkal érdemlegesebb eredményeket ér el annál, mint amekkora a hétköznapi érdeklődés iránta. Tény, a Verzió idején a Káin gyermekei vetítéseire alig fértek be az érdeklődők.
Gerő Marcellnek egy évfolyamtársa ajánlotta, nézze meg Monory Mész András 1985-ben készült Bebukottak című filmjét.
Ez a film a maga idejében óriási botrányt kavart, Monoryék elvitték Torinóba, ahol a nemzetközi fesztiválon megnyerte a legjobb külföldi film díját, amire itthon minden illetékes felkapta a fejét.
A tököli fiatalkorúak börtönének gyilkosságért elítélt rabjairól készült film olyan dolgokról beszélt nyíltan, amiket a hivatalosságok nagyon rossz néven vette.
Elbocsátások, büntetések következtek az intézményben, a filmet pedig betiltották. Ám a Bebukottak ma is közkézen forog, azaz az interneten folyamatos és állandó közönsége van.
-Amikor megnéztük a filmet – mondja az első lépésről Gerő Marcell -, arra gondoltunk, meg kellene néznünk, mi történt a hat fiúval.
Gerőék ott álltak a tervükkel, de egyetlen használható nyom nélkül. Bármily hihetetlen, senkitől nem tudták meg a filmbeli megszólalók nevét.
Sem Monory-Mész, sem az egykori riporter, Mihancsik Zsófia nem emlékezett a nevekre, még a tököli büntetés-végrehajtási intézmény sem tudott eligazítást adni.
Kaptak ugyan valami dokumentumfélét, ott azonban – a törvényességre hivatkozva – minden valamire való információ ki volt takarva.
Fantázianeveket adtak a fiúknak, hogy az apránként mégis megindult anyaggyűjtés - ami valóságos nyomozásba ment át - mégis megindulhasson.
Az évek során filmjük tervével mindenhova pályáztak pénzekért, ahová csak befértek, de a valódi támogatóik névsora persze szolíd. Végül francia-magyar koprodukcióban készült el a film. Magyar állami támogatásra nem tettek szert, a HBO saját gyártásaként egyengeti ma is a film útját a bemutatóig.
A filmesek hosszan tartó nyomozásában az utolsó szalmaszál bizonyult az életmentőnek: tudták, hogy Sopsits Árpád Céllövölde című filmjétn a Bebukottak apagyilkos elítéltje ihlette, a róla szóló újsághírt még Bacsó Péter fedezte fel.
Hosszú könyvtári keresgélés után végre megvolt a bűnügyi tudósítás, a fiú nevével, lakhelyével. De harminc év máshová vitte a keresett fiút, az is valóságos nyomozást kívánt, mire ráakadtak, s a fiatal rendező végre kocsiba ült, elindult, hogy találkozzon az egykori apagyilkossal.
-De féltem – emlékszik vissza Gerő Marcell -, meg is kértem valakit, aki tapasztalatból ismeri a javítóintézetek világát, ő kísért el.
Nem volt azonban rá szükség, a már középkorú férfi, Pali nagyon udvarias, visszafogott és készséges volt. Azonnal beleegyezett, hogy filmet forgassak arról, ahogy ma él.
Így találtak rá végül filmjük szereplőire. A Bebukottak hat kamasz szereplője közül háromra. A Káin gyermekeiben harminc év után Pali, Gabesz és Zsolt mellé csatlakozik egy időre a kamera.
Mindhárman a társadalom legszélére szorulva, valahol az ország észak-keleti végein, a leglepusztultabb, legszegényebb régiókban. Pali az anyjával él, egy kis viskóban, ahol nincs villany.
Van egy jelenet, amelyben Pali hosszan és némán öleli az egyik gyerekét. A volt felesége több mint tíz gyereket nevel, de Palival egyik sem él. Ami ott van vele, az a szegénység, az ital, a kilátástalanság, az értelmes cél hiánya.
Az is kiderül, sem az anyja, sem ő maga máig nem tud választ adni arra, miért sütötte el azt az otthon fabrikált fegyvert az apjára.
Zsolt volt a Bebukottak legneurotikusabb alkata, őt láttuk minduntalan könnyezni, tőle hallottunk társadalmi ellentmondásokról legtisztábban fogalmazni, és ő volt az, aki szerint – mert megjavítani nem lehet – hát meg kell mérgezni az emberiséget.
Mondjuk kutakba szórt ciánkálival. Zsolt ma már nem könnyezik, egy pszichiátriai osztály komor lakójaként látjuk viszont. Kiderül, többször is visszakerült a börtönbe, újabb gyilkosságot is elkövetett.
De az anyjáról, aki miatt azt a legelső, az egész életét eldöntő gyilkosságot elkövette, hallani sem akar. A film viszont elmegy, felkeresi az anyát. Igazi dráma, amit a film mutat, benne azzal a tragédiával, amivé ennek az öregasszonynak a fia lett.
Gerő Marcell nem kérdezgeti az életükről a szereplőit. Hagyja, hogy az életük valljon róluk. A helyzeteiket látjuk.
Nem tudjuk, melyikükkel mi történt leltár szerint a harminc év alatt, de azt látjuk, hogy egyikük sem talál vissza az emberhez méltó világba, az a sors teljesedett be, amire predesztinálta őket akkori helyzetük.
A harmadik megtalált „fiút”, Gabeszt látjuk csikkeket gyűjteni, kukázni és a volt feleségénél csövezni. A film egyik legdrámaibb pillanata, amikor váratlanul kitör belőle a kétségbeesett vallomás: szinte üvölti a kamera képébe, hogy senki nem értheti, mit jelent egy életen át hurconi a súlyt, hogy elvette valakitől az életét.
Akárcsak a Bebukottak, a Káin gyermekei is kemény dolgokról szól. A kitörés lehetetlenségéről. Lesz min gondolkodnia a november 27-i HBO bemutató közönségének.
A filmet eddig San Sebastian, Zürich, Abu Dhabi, Jihlava, Stockholm és az IDFA holland nemzetközi fesztivál hívta meg a programjába.
