Szerdán az észak-koreai média boldogan tette közhírré, hogy a szeretett vezér, Kim Dzsung Un és húga, a láthatóan egyre nagyobb befolyásra szert tevő Kim Jo Jong egy halfeldolgozó üzemben tettek látogatást.
A kis vezér, mint minden más, a nyilvánosságnak szánt képen, boldogan mosolygott, semmi jelét nem adta annak, hogy gondok gyötörnék. Pedig az észak-koreai diplomácia most nem ad sok örömet számára.
Az ENSZ emberi jogi ügyekben illetékes bizottsága megsemmisítő, 111-19 arányban, 55 tartózkodás mellett nem kötelező érvényű ajánlást tett az ENSZ Biztonsági Tanácsának arra, hogy tegye lehetővé azon észak-koreai vezetők felelősségre vonását, akik semmibe veszik az emberi jogokat.
Az előterjesztésről decemberben a teljes ENSZ Közgyűlés is szavaz, ám akkor is hasonló eredmény várható. Ez lesz a tizedik olyan határozat, amelyet az észak-koreai emberi jogsértések kapcsán fogadott el a közgyűlés.
Ám csak a mostani indítványozza, hogy a phenjani vezetőket a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróságnál (ICC) kell felelősségre vonni.
Az emberi jogi bizottság az ausztrál Michael Kirby bíró 372 oldalas jelentése alapján szavazott.
A dokumentum annyira sokkoló megállapításokat tartalmazott, hogy Kirby egy ízben így fogalmazott: „Már régóta vagyok bíró, s elég tapasztalatot szereztem, hogyan is kell viszonyulni az egyes vallomástételekhez. Mégis ezek a vallomások többször is könnyet csaltak a szemembe”. Hozzátette: a mai világban egyetlen ennyire kegyetlen rezsim sem létezik.
A jelentés azért történelmi, mert ugyan eddig is lehetett némi fogalmunk arról, hogyan tiporják lábbal az emberi jogokat a sztálinista államban, ilyen aprólékos, szerteágazó dokumentum nemigen született. Nagy hangsúlyt fektet a gyermekek sorsára.
Az észak-koreai vezetés ideológiája a nácikéhoz hasonlít. Abból indul ki, hogy a koreai nemzet „tiszta”, ezért kisebbségi jogok nem is léteznek, mivel kisebbségek nincsenek – hangzik a hivatalos magyarázat.
Különösen sanyarú a kínai apáktól született gyermekek sorsa – írta cikkében a Daily Telegraph. Sok észak-koreai nő a szomszédos országba menekült.
Próbálnak mihamarabb beilleszkedni a helyi társadalomba, gyermeket szülnek, ám így is hazatoloncolás fenyegeti őket. Egy szemtanú arról számolt be, hogy egy hazakényszerített nő újszülött gyermekét egy vödörbe tették, s elvitték. Azt mondták, „nem érdemli meg, hogy éljen, mert tisztátalan”.
Az oktatás csak másodlagos. A fiatalok ideológiai nevelése mindenek felett áll. Egy szemtanú elmondta, egy teljes egyetemi szemeszterről le kellett mondania, mert fél éven át napi tíz órában kellett gyakorolnia a Kim Ir Szen születésnapján megrendezett ünnepségekre.
Nem igazi gyakorlás volt ez, valóságos kiképzés. Néhány gyermek összeesett a kimerültségtől. Sokan ájultak el a nyári hónapokban, amikor a fiatalokat a tűző napon treníroztatták.
Kemény büntetésben részesítették azokat, akik sokszor elkövették ugyanazt a hibát: éjfélig a gyakorlópályán kellett maradniuk.
Egy gyermeknek kínzó fájdalmak közepette is végeznie kellett az értelmetlen gyakorlatokat. Vakbélgyulladás gyötörte.
Meghalt, mert nem kapott időben segítséget. Később hősként ünnepelték, mert feláldozta életét a két éve elhunyt diktátorért, Kim Dzsong Ilért.
Nagyon sok fiatal szenvedett éhhalált a kilencvenes években, amikor az országban 600 000-2,5 millióan haltak meg az éhínség következtében. 2003-2008 között pedig az öt éven aluli gyermekek 45 százaléka volt alultáplált.
A gyermekeket hetente csoportokba rendezik, s ilyenkor be kell számolniuk arról, mennyire éltek a Kim dinasztia tíz alapelve szerint.
Ezt egyébként tavaly módosították első ízben 39 után, kiemelték, hogy Észak-Korea katonai erejének és gazdasági szolidaritásának gerince a nukleáris erő, továbbá azt, hogy a pártot és a forradalmat örökké a Baekdu vérvonalnak kell vezetnie, ami arra utal, hogy csak a Kim-família irányíthatja az országot.
A gyerekeknek ezeken a gyűléseken lényegében vallomást kell tenniük. Számot kell adniuk arról, ha hiányoztak egy óráról, vagy valamit elmulasztottak.
A rajzórákon módfelett változatos feladatokat kell teljesíteniük a gyerekeknek. Nem meglepő módon a Kim család valamely tagjáról kell rajzot készíteniük.
A legjobban sikerült munkákat kiteszik az iskola falára. Jellemző rajztéma emellett az is, hogy egy katona japán vagy amerikai katonát szúr le.
Általában a nagy kínai tűzfalat emlegetik a leghatékonyabb internetes cenzúraként a világon. Miután Észak-Koreában nincs, vagy legalábbis csak néhány kivételezett otthonában lehet internet, ezért itt ennek nincs nagy jelentősége.
Ugyanakkor a külföldre szánt propagandát, ha kell, pillanatok alatt módosítják. Kim Dzsong Un nagybátyja, Jang Szon Tek tavalyi kivégzése után a KCNA honlapjáról 35 ezer, a Rodong Sinmun pártlap oldaláról pedig 20 ezer cikket tüntettek el, olyanokat, amelyekben megemlítették a „bűnös” nagybácsi nevét.
Szemtanúk arról is beszámoltak, mennyire általánossá vált a nőkkel szembeni szexuális erőszak. Ez is a büntetés egyik formája. Az éhínség ideje alatt sok nő áruba bocsátotta testét, mert csak így tudták élelemhez juttatni családjukat.
Az ENSZ dokumentuma szerint miközben a fiatalokkal szembeni erőszakot szigorúan büntetik, a felnőttek ellenit nem is tartják igazi bűntettnek.
Borzalmas állapotok uralkodnak a munkatáborokban, amelyekben körülbelül 200 ezer embert tartanak fogva. Az embertelenség nem ismer határt.
A rabok holttestét elégetik, s a hamut trágyaként használják fel. Az egyik tanú szerint az egyik táborban naponta 800-an haltak meg alultápláltság, járványok, vagy baleset következtében.
S ez csak néhány példa. Azok az országok, amelyek védik a bűnelkövetőket, a kegyetlenségek legfőbb megrendelőit, maguk is a vállalhatatlan rezsim cinkosaivá válnak.