A szerbek ellen hadakozó osztrák-magyar csapatok kemény, de sikeres harcok után eljutottak Valjevóig, a Szerbia belsejébe vezető útnak a kapujáig. A várost még vasárnap megszállották: a Száva-menti Obrenováccal egyidejűen. Hivatalos jelentés hozza hírül ma, hogy Valjevóban a rendet és nyugalmat helyreállították és a monarchia csapatai folytatták az előnyomulást, - úgy, hogy hétfőn már átkeltek a Száva, Kolubara nevű nagyobb mellékfolyójának egy részén. Valjevo is és Obrenoyác is ennek a folyónak a partján van, amelynek hossza mintegy hatvan kilométer. Ettől a vonaltól való előnyomulással egyidejűen, megkezdődött a harc Valjevón túl is, a Valjevo—Kragujevác-i vonalon. Amíg az osztrák-magyar csapatok Szerbia belsejébe igyekeznek, az alatt Belgrádot is egyre jobban megközelítik szerb területen és magyar területen is. A szerémségi Szurcsinnál átkelt tüzérség és a Zimony körül álló monitorok vasárnap óta szakadatlanul bombázzák Belgrád várát. Így remélik, hogy a várat véráldozat nélkül is be tudják venni.
Az a súlyos csapás, amelyét a monarchia serege Szerbiára mért, fogságba esett szerb tisztek előadása ezezrint, Petár szerb királyt arra indította, hogy a békekötés mellett foglaljon állást. A háborús párt erre Petárt egy kolostorba internálta, nehogy a béke mellett híveket szerezhessen. Berlini híradás szerint a szerb király súlyos beteg, úgy hogy halála minden órában várható.
Obrenovácnál elfogott szerb tisztek beszélik, hogy Péter király és Pasics között súlyos véleménykülönbségek merültek föl. A király kijelentette, hogy Szerbiának még megalázó föltételek mellett is békét kell kötni, mert különben Belgium sorsára jut. A háborús párt emiatt nagyon fölháborodott és nehogy Péter a szkupstina tagjait a béke mellett hangolhassa, Vranja mellett egy kolostorba internálták. Vele ment Gradjevine közmunkaügyi miniszter is, aki előbb kilépett a kormányból. A szerb tisztikar belátja, hogy az osztrák-magyar monarchiával szemben túlságosan agresszív volt az ő kis országuk.
Népszava 1914. november 18.