Horváth Sándor, az MTA Bölcsészettudományi Központ Történettudományi Intézetének főmunkatársa az MTI-nek elmondta: Evans megközelítésmódja annyiban újszerű, hogy a politikai eseményeken túl a történelmet mintegy alulnézetből, a szélesebb társadalom- és kultúrtörténeti folyamatok felől is vizsgálja. Így érhetőbbé válhat, miként jutott zsákutcába az első világháború után a weimari köztársaság demokratikus fejlődése és miként lett elfogadott a náci rendszer.
Az angol történész szerint az újkori Németország történelmében fontos szerepet játszott a tekintélyelvűség, az erőszak kultusza és a társadalmi egyenlőtlenségek konzerválódása - fűzte hozzá a magyar szakember. Ismertetése szerint Evans egyik fontos megállapítása, hogy a nácik részben politikai ellenfeleik, különösen a német kommunisták ellen folytatott előbb utcai, majd 1933-as hatalomra kerülésük után már államilag szervezett erőszak sikerei nyomán alakították ki és terjesztették el az egész társadalomban az erőszak kultuszát.
A cambridge-i professzor műve bemutatja hogyan vezetett a háborúhoz és a holokauszthoz a kelet-közép európai kormányok versengése a régió nagyhatalmának élén álló Hitler jóindulatáért, milyen dilemmákkal néztek szembe a térség politikusai - köztük Horthy Miklós -, és milyen felelősség terheli őket politikájuk katasztrofális végkimenetele miatt.
Horváth Sándor kitért arra is: bár Evans műve Magyarország szerepét csak érintőlegesen vizsgálja, mégsem csak a német történelem iránt érdeklődőknek lehet hasznos olvasmány, hiszen harmadik - most megjelenő - kötetében, amely a második világháború időszakát tárgyalja, kitér többek között a német-magyar gazdasági kapcsolatokra, a román-magyar diplomáciai viszonyra, Horthy németbarát politikájára, Magyarország német megszállására, Eichmann budapesti tevékenységére, a kiugrási kísérletre és Szálasi hatalomátvételére. A magyar vonatkozások főként abból a szempontból izgalmasak, miként ágyazódnak be a Harmadik Birodalom és egész Európa történelmébe, mekkora jelentőségük és milyen megítélésük van egy nagy európai nemzet történetírásának látószögéből.
A háromkötetes mű első, 2004-ben kiadott darabja a Harmadik Birodalom születését kíséri figyelemmel a 19. századi bismarcki Németországtól az első világháborún át a legnagyobb terjedelemben feldolgozott weimari köztársaság időszakáig. Érzékletesen mutatja be az első világháború és a gazdasági válság által szétzilált német demokrácia és társadalom sodródását a tekintélyelvű politikai megoldások felé, valamint azt, hogy a nemzetiszocialisták miként használták ki a demokrácia válságát és széles társadalmi csoportok elkeseredettséget.
A magyarul 2013-ban megjelent második kötet az 1933-as hatalomra kerüléstől az 1939-es háborúba lépésig mutatja be a Harmadik Birodalom történetét. A feldolgozás újszerű például abból a szempontból, hogy a náci diktatúra kiépülésének, működésének vizsgálatakor nemcsak a politikai intézményrendszer szerepét vizsgálja, hanem azt is, hogy miként járultak hozzá az elnyomó rendszerhez, faji politikához, háborús készülődéshez értelmiségi csoportok, művészek, közgazdászok, tanárok, orvosok. A második kötetből kibontakozik, hogyan szerveződött meg az egész politika és társadalom egyetlen cél, a német nép győztes háborúra és a világuralomra felkészítése érdekében.
A harmadik kötet hasonló szempontokat érvényesít a második világháború történetének elemzése során. Kortársak naplóit, leveleit is felhasználva mutatja be a katonai vezetés, a tudomány és technika szakértőinek és az egyszerű katonáknak a sorsát, élethelyzeteit, dilemmáit a háborús pusztítás és holokauszt közepette.
Horváth Sándor elmondta: Richard J. Evans a védelem oldalán fontos szerepet játszott a holokauszt-tagadó David Irving által indított angliai rágalmazási perben. A történész az eljárás során bebizonyította Irvingről könyvei, írásai és beszédei alapján, hogy holokauszt-tagadó, dokumentumokat hamisított és magyarázott félre politikai céljai érdekében. Evans a nyilvánosság előtt élesen szembeszállt például az olyan nézetekkel, amelyek szerint a koncentrációs táborok létrehozása csupán "megelőző rendészeti" intézkedés volt, ugyanakkor a történész rámutatott arra is, hogy a holokauszt vizsgálatakor a politikusok felelőssége mellett nem szabad megfeledkezni a társadalom széles rétegeiben elharapódzó kirekesztésről sem - tette hozzá a magyar kutató.
