Életem legkülönösebb történetével egy Szolnok környéki kis faluban találkoztam, valamikor 2001-ben. Rendőrségi tudósítóként riasztottak egy gyilkossághoz: a 78 éves férj huszonkét késszúrással olyan brutális vérfürdőt rendezve ölte meg 77 éves feleségét, ami még azokat a helyszínelő rendőröket is megdöbbentette, akiket az asszony sikoltozását meghalló szomszédok riasztottak. Az öregember meg sem próbált elmenekülni, türelmesen várta, hogy letartóztassák.
Másnap találkoztam a fogdában az „elvetemült” gyilkossal is. Vézna, csupa csont emberke volt. Csendben ücsörgött a priccsen, udvariasan válaszolgatott a pszichológus kérdéseire: szerette az asszonyt? Szerettem, felelte. Ha megint fiatal volna, újra elvenné? Boldogan éltünk több mint fél évszázadig – bólintott az öreg. Akkor miért ölte meg? – kérdezte döbbenten a lélekbúvár. Mert megint hidegen tette elém a krumplistésztát.
Most olvasom a hírt: november 7-én 81 éves feleségét baltával megölte a 80 éves K. János, aki egy percig sem tagadta bűnösségét. Nem volnék meglepve, ha most az lett volna az indoka, hogy megint túlságosan forrón tette elé az asszony a húslevest. Pedig annyiszor mondta már neki…
