A The New York Times írását jegyző Rick Lyman és Alison Smale kifejti: negyedszázaddal azután, hogy Orbán Viktor új politikai csillagként bátran követelte a szovjet csapatok kivonulását, Magyarország NATO- és EU-tag, ő maga pedig harmadszor is miniszterelnök. "De ami egykor olyan utazás volt, amely megtestesíthette volna a demokratikus kapitalizmus diadalát, egy ország sokkal bonyolultabb történetévé vált, és egy olyan vezető történetévé, aki az azóta eltelt idő során arra jutott, hogy megkérdőjelezze a nyugati értékeket, felszítsa a nacionalizmust és nyíltabban modellként tekintsen Oroszországra" - így a cikk.
A szerzők úgy látják, hogy Orbán lefektetett egy filozófiai elképzelést és indoklást "tekintélyelvűségre hajló" szemléletmódjához, amely hosszú távú elkötelezettséget sugall az iránt, hogy Magyarországot valami mássá változtassa, mint amire a Nyugat egy negyedszázada számított. A cikkírók szerint ugyanakkor azt még a legkíméletlenebb bírálói is elismerik, hogy a szimpátia jelzése ellenére Orbán "meg sem közelíti" Putyint az ellenfelek elhallgattatásában; senki sem vetettek börtönben a kormány bírálata miatt, nincs nyílt cenzúra és nemrégiben egy internetadó elleni tömegtüntetés is a hatalomtól nem zavartatva zajlott le.
"A nyugati bírálatok ennek ellenére erősödnek," és "még egyes konzervatív támogatók bizalmatlanok annak mértékével kapcsolatban, ahogy Orbán módszeresen egybegyűjtötte a hatalmat"- elemeznek a cikkírók.
A Le Soir című, francia nyelvű, baloldali liberális beállítottságú brüsszeli lap szombati száma egész oldalas riportban számolt be a magyarországi helyzetről annak kapcsán, hogy nemrégiben Budapesten járt a Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) nevű szervezet küldöttsége, az Egyesült Államokban élő Kati Marton vezetésével. A beszámoló - amely a "Hogyan viszi távolabb Orbán Magyarországot Európától" címet viseli - főként a média magyarországi helyzetét ostorozza, de egyebek mellett felemlegeti a liberális, illetve illiberális demokrácia fogalmával kapcsolatos orbáni kijelentéseket is.
A lap szerint a Fidesz kettős beszédet folytat; egyrészt demokratikusnak mondja magát, miközben rehabilitálja Horthy Miklóst, akit a lap "a magyar Pétain"-ként minősíti, hogy a francia közegben otthonos olvasó is értse, milyen történelmi alakról van szó. A Le Soir másik példát is hoz, jelesül, hogy a magyar kormányzó párt zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben, ám olyan hazafias emlékművet emel Budapest központjában, amely jelentéktelennek állítja be Magyarország felelősségét a zsidók második világháború alatti deportálásáért.
Tényleg annyira káros "Darth Vader"? címmel közölt publicisztikát Navracsics Tibor uniós biztosi szerepéről honlapján a Le Monde. A francia balliberális lap szerint Navracsics kinevezése a kulturális tárca élére "egyetlen dologra szolgált: megtudtuk, hogy létezik ilyen poszt". A lap kitért arra, hogy a magyar biztos kinevezése "cikk- és publicisztikalavinát" indított el, miután "Orbán Viktor igazságügyi minisztereként a sötét oldalra billentette el a mérleget, egy olyan rezsimben dolgozva, amely semmibe vette a szabadságjogokat, beleértve a kultúrát is". "Navracsics esküszik, hogy megváltozott, mintha Darth Vaderből angyal lett volna".
Kárt mindazonáltal a cikkszerző Michel Guerrin szerint nem tud okozni, miután nem miniszter, nincs kinevezési jogköre, sem lehetősége műveket cenzúrázni. Elsősorban pénzosztó szerepe lesz: 2014 és 2020 között 1,4 milliárd euró felett rendelkezhet. Ennek több mint a fele a filmgyártásra és -forgalmazásra jut, a több pénzből pedig fesztiválokat, színházakat, nemzeteken átnyúló tevékenységeket felkaroló, hálózatokat építő, képzéseket szervező és művészeket segítő alapítványokat támogat Brüsszel.
Bernard Foccroulle, az Aix-en-Provence-i Operafesztivál vezetője a lapnak elmondta: Navracsics "felügyelet alatt lesz", egy rossz szavára vagy mondatára mindenki ugrani fog, beleértve saját kozmopolita adminisztrációját. A magyar biztosnak egy szabályozott, kompetensnek és szigorúnak tartott gépezettel kell dolgoznia, ami azt jelenti, hogy a kulturális biztos inkább jóváhagy, mintsem döntéseket hoz - hangsúlyozza a lap.