A döbbenet telepedett november 6-án, vasárnap este a rádió- hallgatókra, televíziónézőkre — az ország egészére — amikor elhangzott a hír: szombaton a késő éjszakai órákban ismeretlen tettesek betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, s hét, ott kiállított nagy értékű festményt tulajdonítottak el.
A bűncselekmény felfedezése után megtartott tüzetes raktári ellenőrzés során derült ki, hogy elvitték Raffaello Esterházy madonna című olajjal fára festett képét.
A másik eltulajdonított Raffaello az Ifjú képmása címet viseli, olajjal fára festett alkotás. A kép mérete 54X39 cm, leltári száma 72, amely a kép hátoldalán található. A képet egy időben Raffaello önarcképének tartották, a legújabb kutatások szerint a budapesti képmás az a festmény, amelyet a velencei Marcantonio Mischeli egykor Pietro Bembo padovai stúdiójában látott, s magát Bembót ábrázolja fiatal korában.
A harmadik kép Giorgione egy ismeretlen utánzójától származó Giorgione-képmás. A fára ragasztott papírra, olajjal készült festmény mérete 31,5X28,5 cm. Leltári száma 86.
A negyedik és ötödik elrabolt kép Giovanni Battista Tiepolo alkotása. Mindkettőt olajjal vászonra festette a művész. Az egyik kép Mária hat szenttel címet viseli. Mérete 72,8X56 cm. Leltári száma
A rendőrségi közlemény elhangzása után nem sokkal már számos értékes bejelentés érkezett a lakosságtól, a nyomozó hatóságokhoz. Az ismeretlen tettesek a bűncselekmény elkövetésekor a helyszínen hagytak egy amerikai gyártmányú, speciális, több művelet végrehajtására alkalmas csavarhúzót, egy műanyag zsinórt és egy műanyag zsákot. A rendőrség kérése ily módon úgy módosult, hogy azok is jelentkezzenek, a Budapesti Rendőrfőkapitányságon, vagy bármely rendőri szervnél, akik ezekkel a tárgyakkal kapcsolatban felvilágosítást tudnak adni.
Annyi csip-csup kabátlopás, kisstílű falbontás után egy igazi szenzáció. Nem kívántuk. Begyűrűzött.
— Nyugati típusú bűncselekmény. Erre utalnak a helyszínen hátrahagyott bűnjelek is — mondja szép közönség előtt, a 4-es busz megállójában egy szürke kalapos önjelölt szakértő, és hüvelykujjával háta mögé, a Szépművészeti Múzeumra mutat.
A főbejárat — az előre elhatározott ünnepi nyitvatartás szerint — 8-án és 9-én zárva. Itt csak igazgatói engedéllyel lehetne belépni.
Hátul, az Állatkerti út felőli oldalon, magas palánkkal elkerített építési terület. Senki sem szól rám, mikor bemegyek. A munkások végzik a dolgukat. Kettőjüket megszólítom.
— Tudnak valamit a műkincslopásról?
— Amennyit mások is.
— Mások annyit tudnak, hogy hét kép eltűnt. A biztonsági berendezésekről, arról, hogy van-e őrség, semmit.
— Uram, el tudja képzelni, hogy ne legyen biztonsági berendezés, őrség is van. Minket név szerint számon tartanak. Reggel le kell adni az itt dolgozók névsorát, este ellenőrzik, hogy mindenki kijött-e.
— Azt rebesgetik pedig, hogy a betörő csak úgy juthatott be, hogy bent maradt ...
— Ugyan már. Ott mászott be, ni! — mutatja az egyik munkás a Széchenyi-fürdő felőli oldal állványzatát. — Itt, az állványokon mászott fel az első emeletig, a párkányon sétált el egy ablakig, üvegvágóval akkora lukat vágott, hogy a keze beférjen, a többi gyerekjáték volt.
Az viszont tény, hogy a Szépművészeti Múzeum értékei nem voltak és nincsenek is biztosítva.
Népszava 1983. november 9.
