Ilyen nagyszabású kiállításon még soha nem mutatkozott be Magyarországon a holland "arany évszázad", azaz a 17. századi holland festészet - mondta Baán László a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a kiállítás bejárásán. A Népszavának hozzátette, a mintegy fél milliárd forintba került, négy éves előkészítés után megvalósult tárlaton több mint 100 festő 178 alkotását csodálhatja meg a közönség.
A kiállítás illeszkedik a Szépművészeti Múzeum európai művészettörténetet szinte enciklopédikus alapossággal feldolgozó sorozatába – hangsúlyozta a múzeumvezető – ezek a tárlatok mind támaszkodtak az intézmény saját anyagára is. A 2006-os El Greco, Velázquez, Goya; a 2009-es Botticellitől Tizianóig és 2013-as Caravaggiótól Canalettóig kiállítások után most a Holland Gyűjtemény 17. századi anyagára irányul a figyelem. A múzeum holland gyűjteménye nemzetközi összehasonlításban is jelentős: a 17. századi mesterektől itt őrzött 500 festménnyel a Hollandián kívüli kollekciók sorában Európában az első öt közé tartozik.
Természetesen ez az anyag csupán a kiindulópontja a nagyszabású kiállításnak, melyet többek között az amszterdami Rijksmuseum, a stockholmi Nationalmuseum, a párizsi Louvre, a londoni National Gallery, a Los Angeles-i Getty Museum, a New York-i Metropolitan, a firenzei Uffizi és a madridi Prado által kölcsönzött darabokkal egészíttek ki. Így például Rembrandt mintegy húsz vásznával. Köztük van az elsőnek ismert festménye és egyik utolsó önarcképe. A legkorábbi, 1623-ban készült Szemüvegárus című festmény szülővárosából, Leidenből érkezett a kiállításra, míg a valószínűleg halála évében, 1669-ben készült Önarckép a firenzei Uffiziből.
A Rembrandt által festett mintegy 70 önarckép közül sikerült többet megszerezni a tárlatra, így nyomon követhetjük az önmagát kíméletlen őszinteséggel ábrázoló festő arcvonásait művészi pályája során. Ember Ildikó a kiállítás kurátora az egyik fiatalkori önarcképe, az 1629-es Münchenben őrzött vászon kapcsán elmondta, ezek a korai festmények nem a lélek mélységeibe betekintést engedő alkotások, mint a későiek, inkább gyakorlatok. A festő modell híján a tükör elé állt, „vágott egy pofát” és megörökítette. „A mintegy harminc fennmaradt korai metszet célja – mint a kiállításhoz készült impozáns katalógusból megtudhatjuk – az volt, hogy tanulmányozza az arckifejezések és az érzelmek minden változatának a megjelenítését.”
Aztán itt van egy Párizsból érkezett, a maga nemében egyedülálló porté is, hiszen ez az egyetlen az életműben, amelyen teljes alakban festette le önmagát a művész. Keleties öltözetben, egy Rubens képről vett beállításban láthatjuk Rembrandtot. Egy londoni vászon beállítása Raffaello és Tiziano egy-egy híres portréját idézi, a pályája csúcsán lévő, hanyag eleganciával támaszkodó 34 éves művész magabiztos, hideg tekintettel mered a nézőre. Nem így a lét végső kérdéseivel számot vető utolsó önarcképén.
Az önarcképek mellett a tárlat Rembrandt számos témája közül jó néhányat felvillant. A bibilai képek közül említést érdemel például az Utrechtből érkezett A mór megkeresztelése, illetve az amszterdami Sámson és Delila. Az utóbbi jelzés és dátum nélküli, a szürke szín árnyalatival festett kép szerzősége ugyan vitatott, bár Rembrandt egy Berlinben őrzött kepével nagy hasonlóságot mutat. A Hitetlen Tamás című kép kis mérete ellenére is drámai erejű alkotás.
A Moszkvából érkezett képen az egyetlen látható fényforrás maga a sebét mutató feltámadt Krisztus. Jól tanulmányozhatóak rajta a Rembrandt által használt fény-árnyék hatások, ugyanúgy, mint a Jeruzsálemből érkezett Bűnbánó Szent Péter című képen, amelyen a szentet, megtört öregemberként ábrázolja a festő. Sokak szerint a holland mester egyik legmeghatóbb passió témájú képe a Sírbatétel című vázlat. A képhez annyira ragaszkodott Rembrandt, hogy sokáig magánál tartotta, egy fennmaradt 1656-os csődleltára szerint a kép a művész emeleti nappalijának falán lógott.
Ember Ildikó lapunknak elmondta, törekedett arra, hogy olyan képeket is megszerezzen Rembrandttól, melyek egykor magyar tulajdonban voltak. Így sikerült egy New York-i magángyűjteményből megkapni a Minerva című festményt, mely egykor a híres magyar műgyűjtő, Nemes Marcell birtokában volt. Az antik témák mellett enteriőröket és portékat is találunk a festőfejedelemtől.
A tárlat Hendrick Vroomtól és id. Willem van de Veldétől származó tengeri csatákkal indul, nem véletlen, hiszen Hollandia is itt, a tengeren született. A második rész a portréfestészetet mutatja be az öntudatos, gazdag polgárok képmásaival, felsorakoztatva csoportarcképeket, házaspárok és családok reprezentatív, vagy intim hangulatú portréit. A harmadik téma a bőség, az élvezetek változatos képeit foglalja magába Willem Hedától, Abraham van Beijerentől, Willem Kalftól.
A negyedik szekció a vallási pluralizmusnak a festészetre gyakorolt hatásával foglalkozik Pieter de Grebber, Salomon de Bray, és Jan Lievens képeivel szemléltetve hogyan hatott egymásra a protestáns és katolikus hagyomány. A következő részben a holland művészek számára oly fontos téma, a városi élet jelenik meg, ebben Vermeer mindösszesen 38 képből álló életművéből három jelentős képet bemutatva. A Geográfus Frankfurtból, az Asztronómus a Louvre-ból, A katolikus hit allegóriája pedig a New York-i Metropolitan Museumból érkezett. Vermeer festményt korábban soha nem állítottak ki Magyarországon. A tárlat a tájképekkel zárul.
A tájképeket ábrázoló festmények jelentős részét képezik a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének, így számos fontos mű innen került a kiállításra.
