Szerény terjedelmű beszámolójában a Le Monde először azzal a tárgyilagos címmel számolt be, valójában mi is az, amit meg kell jegyezni az elhangzottakból, később viszont már kommentált összefoglalójában úgy fogalmazott, az elnök bejelentéseiben nem volt semmi új ahhoz képest, ami már eddig is köztudott volt.
Holott a műsort nagy előzetes beharangozások kísérték, egyrészt azért, mert a politikai népszerűség mélypontján kullogó politikus esélyt kaphatott volna a javításra, ami a kiábrándulás miatt végül is megint elmaradt. A legkiábrándítóbb végkövetkeztetés az volt, hogy a 2017-ben esedékes elnökválasztáson megismétlődhet az, ami 2002.-ben történt, a második fordulóban ismét jelen lehet a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltje. Hollande ezt a veszedelmet enyhültebb megfogalmazásban úgy jellemezte, „ha Európa nem változik meg (Európa és nem Franciaország) fönnállhat majd a populizmus veszélye”. A legtöbbet faggatott kérdés természetesen a munkanélküliség volt, hiszen most szeptemberben rekordot, öt és félmillió állástalant tartottak számon. minden kategóriában.
Az államfő beismerte, hogy „tévedett”, mert ő már 2013-ra jósolt fordulatot a foglalkoztatásban. Ha elnöki mandátumának a végére is elmarad ez – tette hozzá – a franciák nem fognak megenyhülni, „és akkor igazuk lesz”. Azt ígérte, hogy jövő januártól l5 000-nél több új munkahelyet teremtenek, részeként a már korábban beharangozott 45 000-nek. Beismerte azt is, hogy jövőre a francia állam a tavalyihoz képest csökkenti kiadásait, de új adók nem lesznek, és ez érvényben marad a 2017.-ben lejáró elnöki ciklus végéig. Egyébként „szenzáció gyanánt” azt jelentette be, hogy Franciaország jelöltként lép föl a 2025-ös világkiállítás megrendezésére, és 2024.-ben Párizs fogadja majd az olimpiai játékokat.
Mindebből kiderült, hogy a Le Monde nem kritika nélkül, de visszafogottan foglalta össze a nagy hanggal beharangozott és „eseményként” várt államfői tévé interjút, amelyet viszonyt az ellenzéki Le Figaro sokkal szigorúbban ítélt meg. Első oldalas, nagy terjedelmű képpel illusztrált beszámolójának címében ezt emelte ki, hogy ismét egy elszalasztott alkalom, majd az elhangzottakat „szegényeseknek” minősítette. „A nem létező ország” című vezércikkében azt írta, Hollande elnök annyira tapasztalt államférfi, hogy tudja, milyen erejük van a szavaknak, mégsem mondott semmit, azt viszont bőbeszédűen, hosszú lére eresztve tette.
