Amikor tudomást szereztünk a haláláról, röviden ismertették az életútját. Néhány sort hozzátennénk. Amilyen csendesen élt, olyan csendesen is ment el. A csendesség nem jelentett határozatlanságot. Ha kellett, az asztalra csapott, de ez olyan ritkán fordult elő, hogy meglepődtek tőle. Baráti társaságban tudott felszabadult és humoros is lenni. Amikor érezte, hogy jön a kaszás, szinte várta és azzal próbálta nyugtatni a családját: ez az élet rendje. Kilencven esztendős volt. Sokan őrizzük emlékét.
