Új szuper-teherbírású katonai szállító repülőgép létrehozásán dolgoznak Oroszországban. A „Jermak” a 80 tonna teherbírású An-22-es „Antej”-t és a 120 tonna teherbíró-képességű 124-es „Ruszlan”-t hivatott felváltani. A váltást a politikai helyzet diktálja.
Az „Antej” gyártását 1976-ban szüntették meg az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó üzbegisztáni Taskentben, a „Ruszlan” sorozatgyártásával pedig az ukrán Kijevben és az orosz Uljanovszkban a kilencvenes évek derekán hagytak fel.
Az „Antej” helyét a világpiacon az amerikaiak gépe vette át, a „Ruszlanét” azonban senki. A 45 tonna teherbírású Il-76-os immár negyven éve az orosz hadsereg alapvető szállító repülőgépe maradt.
Modernizált változatát novemberben adják át, és azt tervezik, hogy Uljanovszkban ebből a típusból félszázat gyártanak le az elkövetkező években. Csakhogy ezzel nem pótolják sem az „Antej”-t, sem a „Ruszlan”-t.
Az elmúlt 25 évben Oroszország és Ukrajna többször is megpróbált egyezkedni a „Ruszlan” újragyártásáról, sőt jelentős modernizációjáról. Az volt az elképzelés, hogy 150 tonna teherbíró-képességgel fog rendelkezni az új változat.
Csakhogy, mint ezt hivatalosan is megerősítették Moszkvában, az orosz-ukrán terv a politikai helyzet következtében lekerült a napirendről, mint ahogy az összes többi közös fejlesztés is süllyesztőbe került.
Az ukránok helyét az Iljusin tervezőiroda veszi át, egyrészt egy 6 tonna teherbírású szállítógépet terveznek és egy 20 tonnásat az indiaiakkal közösen, másrészt egy 60 tonnásat és végül „Jermak”-ot, amely kezdetben 80 tonna teherbíró-képességgel rendelkezik majd.
2016-ban láthatnak hozzá a munkához, és tíz évbe telik, amíg elkészülnek vele. 850 kilométer óránkénti sebességre tervezik, teljes terheléssel 5 ezer kilométert tehet meg 12 ezer méter magasságban.
Előnye az amerikaiak teherszállító gépével szemben, hogy elől és hátul is van feljárati rakodótere. A hermetikus teherszállító tér 34 méter.
A „Jermak” számára új típusú gázturbinás motorokat fejlesztenek ki. Az orosz hadsereg szállító repülőgépeinek a fele még mindig Ukrajnában gyártott motorokkal működik, az orosz gyártmányok nem alkalmasak ilyen nagy terhek felemelésére.
Csak, ha ezt a problémát leküzdik, jöhet létre az új szállító repülőgép. Ennek ugyanis a korábbiaknál nagyobb súlyú és szélesebb tankokat is el kell bírnia, nem beszélve arról, hogy a szárazföldi csapatok felszerelése is a korábbinál sokkal nagyobb súlyú.
Óriási probléma a szakember-hiány. A modernizációs programban jelentős szerepet vállaló uljanovszki gyárban 40 ezren dolgoztak a szovjet korszakban, most a témát több cikkben is feltáró „Expert Online” becslése szerint mintegy négyezren maradtak csak.
Hatalmas erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy fiatalokat nyerjenek meg és tanítsanak be. Ez azonban időigényes folyamat.
Megpróbálják ezért megnyerni maguknak azokat a kiváló ukrán és üzbég szakembereket, akiket családostul fogadnának, fedeznék útiköltségüket és hitelekkel segítenék lakáshoz jutásukat.
Az elképzelés már csak azért sem reménytelen, mert mindkét országban csökkent a szakemberek iránti igény: Üzbegisztánban végleg lemondtak a szállítógépek gyártásáról, Ukrajnában pedig az oroszok nélkül nem valósíthatóak meg a korábbi tervek.
Csábító lehet az is, hogy az oroszországi bérek magasabbak, mint akár Ukrajnában, akár Üzbegisztánban. Idővel az amerikaiak is lecserélik híres „C-17 Globemaster” szállítógépüket, kérdés, hogy akkora az oroszok elkészülnek-e saját gépükkel. Ha igen, versenybe szállhatnak a nemzetközi piacokon.
Bár kevés esélyt adnak, mégsem mondtak le teljesen arról, hogy úgy alakulhat az orosz-ukrán viszony, hogy visszatérhetnek az eredeti elképzelések közös megvalósításához. E kérdésben azonban inkább pesszimisták Moszkvában.
Az ukrán válság, a nyugati szankciók a repülőgépipar más területein is éreztetik hatásukat. Az orosz „Aeroflot” légitársaság az elsők közé tartozott, amelyik még 2007-ben 22 új Airbust rendelt. 2018 közepére kellene megkezdődnie a leszállításuknak.
A Rolls-Royce Trent XWB hajtóművekkel felszerelt A-350-es 14350 kilométer hatótávolságú, maximálisan akár 440 utas szállítására is alkalmas.
Rendkívüli képessége, hogy több mint 6 órányi repülőútra is eltávolodhat a legközelebbi biztonságos leszállást lehetővé tévő repülőtértől.
Első példányait még idén megkapja a Quatar Airways légitársaság. 2007-ben az „Aeroflot” megrendelt 22 Boeing 787 Dreamliner típusú gépet is. Első darabjait már 2016-ban fogadnák.
A megváltozott nemzetközi helyzetben biztos lehet-e Oroszország abban, hogy megkapja időre a megrendelt gépeket? Moszkvában abban reménykednek, hogy az üzlet olyan jelentős, hogy arról aligha mondhat le bármelyik nyugati szállító.
S ami ennél is fontosabb érv, hogy a válság és a háborúskodás elhúzódása amúgy is minden együttműködést kétségessé tesz. Nincs más józan megoldás, mint a politikai megegyezés, amit aztán követhet a kereskedelmi kapcsolatok normalizálása.