Szabó Gyula A SZERZŐ FELVÉTELE
Préseli, fejti, deríti, és palackozza is borait, közben pedig mesél. "Bácsikám, igyon jó bort és rendbe jön a gyomra - javasolta az ötvenes években édesapámnak az orvosa. Aki akkoriban kiváló minőségű, gyógyszernek is beillő nedűt szeretett volna fogyasztani, annak bizony önmagának kellett megtermelnie. Édesapám már nem bírt dolgozni, de látta bennem a szőlő iránti érdeklődést és rám bízta a munkát. Sajnos korán árván maradtam, így az állásom mellett aztán egyedül, szakmai felügyelet nélkül, szenvedélyből dolgoztam a szőlőben. Mindenáron szőlész-borász szerettem volna lenni: biztos jövőt akartam a családomnak. Elvégeztem a felsőbb iskoláimat, bújtam a szakkönyveket, rendszeresen jártam szakmai előadásokra, tájékoztatókra. Édesapám régi barátai, a legjobb környékbeli borászok tanítottak a mesterség, a gyakorlati munka ismereteire. Nekem ez volt a legfontosabb. Így előbb szőlőbérlethez jutottam, majd fizetési kedvezménnyel a jelenlegire, másfél hektárra bővítettem a termőföldem. A szakmabeliek persze mindaddig a sarkamban voltak, amíg végül megálltam a lábamon és a magam ura lettem".
Annak idején az alapanyagot csak a borkombinátnak lehetett eladni. Szabó Gyula azonban maga szerette volna értékesíteni a termést, hogy jobban járjon. Ám pince és rávaló nélkül ez mindaddig lehetetlennek tűnt, amíg találékonyan hírét nem vette: Szerencsen, az Alsó-pincesoron tárolót árusítanak borházzal. Az épület ugyan romokban hevert, de a pince állaga akár egy tokajival is vetélkedhetett. Futott hát a kölcsönért, de hiába. "A borház újjáépítésére ugyan nem kaptam hitelt, de nem adtam fel. Hat évig vártam ugyanis az új Zsigulimra, amit éppen 1986-ban utaltak ki. Szívfájdalom nélkül adtam el, ennek árából szerettem volna az építést megoldani. Ez sem ment, viszont a bank közölte velem, hogy a házunk renoválására kaphatok százezer forintot. No, ebből és az eladott kocsi megtakarított árából rendbe hozhattam a borházat is. Ezután jöhetett a jó termés".
Felesége - aki a közelmúltban hunyt el - mindenben támogatta férjét a család érdekében. A szakmabeliek tisztelik igyekezetét, elismerik eredményeit. Szabó Gyula elsősorban aszúiról, furmintjairól, sárgamuskotályairól ismert, pincéjében azonban a teljes hegyaljai borsor megtalálható. 1993-ban már 6 puttonyos aszút készített. Mosolyogva meséli, hogy a lánya és unokája születésnapja egybeesett a legszebb évjáratú aszú szőlő szüretével…
A kérdésre: mi kell a kiváló aszúhoz, azt mondja, kiváló alapbor. "Ilyen a furmint és a hárslevelű. A magasabb cukortartalmú borok lassabban érnek, ezért november-december az aszúszemek szedésének ideális időpontja. Amióta a szakszövetkezetek megszűntek - amire nagy szükség lenne -, magamnak termelek, s a pincémből kelnek el a boraim. Sok a visszatérő vendégem, külföldről főleg olaszok járnak. Van közöttük olyan, aki megvenne tőlem egy kamionnyi aszúfurmintot, de ebből jó esetben is csak 3-5 mázsa terem évente".
S hogy milyen az idei termés? A rendkívül csapadékos, változékony időjárás miatt, sajnos nem a legjobb. Magyarországon is megjelent a szőlő legpusztítóbb fitoplazmás betegsége, az aranyszínű sárgaság. Az amerikai szőlőkabóca terjeszti. A növényorvosok azt mondják, hogy a kártevőket szerves rovarölő permetezéssel kell gyéríteni június közepétől.
Szabó Gyula nemcsak érti, készíti, maga is palackozza borait, a töltőkészülék teljesítménye óránként 150-200 darab. Vallja, hogy az üveg megjelenése növeli a termék hozzáadott értékét. Szakértelméért számos helyi, regionális és országos elismerésben részesült. Például a Hegyaljai Borversenyen Nagy Aranyat kapott, aszúesszenciája 2010-ben a VinAgorán a világ 100 legjobbja közé került. "Nemcsak a nagy borászatok, a kistermelők, a kis pincészetek is értéket állítanak elő. Borainkkal emeljük az ágazat, a borvidék, városunk presztízsét".
