Halottak napján összejönnek az egymástól távol élő rokonok és közösen végigjárják a temetőkben a valaha köztük élők sírjait , halk szavakkal beszélgetnek az egykori szeretteikről. Mindenkinek van halottja, akinek nagyon sokat köszönhet. Az életnek, sajnos kegyetlen törvénye, hogy aki szültek, felneveltek, tanítottak bennünket, azok többnyire nálunknál hamarább távoznak el az élők sorából. Sírjaikon most virágok hevernek, gyertyák lángját lobogtatja a szél. Emléküket halálunkig megőrizzük.