A cím magyarázatául a könyv egyik részlete szolgál. "Hogy teheti meg, hogy közvetlenül a választások előtt minden osztogatás és ígéret nélkül ily szigorúan takarékos költségvetést tervez? Ártani akar saját pártjának?" - kérdezte tőle 1989 decemberében Theo Waigel akkori nyugatnémet pénzügyminiszter. "Ez az ország érdeke - hangzott Németh válasza -, és ez minden pártszempontot felülír."
Németh 1988 novemberétől 1990 májusáig állt a kormány élén. Kezdetben csak a rendszert akarta tágítani, ám hamar rájött, hogy neki kell biztosítani a békés átmenetet, és lerakni a jogállam alapjait. Így 1990 tavaszán nem keserű, hanem édes szájízzel nyújtotta be kormánya lemondását.
Németh beszél a rendszerváltáskor nagy vihart kavart "Duna-gate" ügyről, arról, hogy azt javasolta Antall Józsefnek, hozzák nyilvánosságra a III/III-as aktákat, a későbbi kormányfő azonban ezt ellenezte, mert nem akarta, hogy csak erről szóljon a választási kampány. Felidézi, hogyan sikerült később egy dollárhamisítási ügyet megakadályoznia és elmondja, nem bánja, hogy 2000-ben, amikor az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban lejárt a megbízatása, nem tért vissza a politikába.
