Elnökválasztást tartanak vasárnap Romániában. A voksoláson Traian Basescu hivatalban lévő elnök már nem indulhat, mivel két mandátumot vitt végig egymást követően.
A legesélyesebb Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök, Klaus Johannis nagyszebeni német polgármester, a liberális párt elnöke a legnagyobb ellenfele. Magyar szempontból több újdonságot hozott ez a kampány.
Első alkalommal két magyar jelölt is indult, Kelemen Hunor pártelnök mellett Tőkés László Erdélyi Magyar Néppártjának jelöltje, Szilágyi Zsolt is. A legnagyobb meglepetés azonban az, hogy Orbán Viktor és a Fidesz látványosan kihátrált Tőkésék mögül, akinek pártját maguk hozták létre az
RMDSZ ellenében. Orbán most Kelemennek kívánt sok sikert, Tőkés jelöltjét nem is fogadta, és bár a párt nyilvánosan kérte, hogy az önkormányzati választásokon nyújtott segítség fejében a Fidesz politikusok is támogassák Szilágyi kampányát jelenlétükkel, kérésük süket fülekre talált.
Orbán a „győztes”, az erősebbik mellé állt. Román barátját és szövetségesét, Traian Basescut viszont egy ideig legalábbis, nélkülöznie kell.
Kampányfőnökből elnök
A 63 éves Traian Basescu a rendszerváltás utáni román politikai élet egyik talán legmegosztóbb személyisége és legsikeresebb politikusa.
Védjegye a küzdeni tudás, a makacs kitartás, a meglepetések, valamint az, hogy tud az egyszerű emberek nyelvén beszélni. Tulajdonképpen szinte csak így tud, de ez hosszú időre biztosította a tömeg szimpátiáját számára.
Basescu a meglepetések embere, egész
politikai karrierje egy nagy meglepetéssorozat volt. Mindent túlélt és minden vesztesnek hitt csatából győztesen került ki. Igazi hajóskapitány, megszokta a háborgó tengert, csak a háborgó politikában érzi jól magát, állítják ellenfelei.
Kezdetben a Ion Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front egyik „kiskatonája” volt, a forradalmi párt szakadása után Petre Roman volt kormányfő táborában maradva vált a Demokrata Párt (PD) politikusává.
1996-ban még a párt elnökjelöltjének, Romannak a kampányfőnökeként bizonyította nem mindennapi képességeit. A hét százalékos pártról akkor még senki sem gondolta volna, hogy az elkövetkező évtized egyik legnagyobb és meghatározó alakulata lesz.
1996-ban az akkor még baloldali PD a jobboldali négypárti koalíció tagjává vált. A kormánykoalíció ugyan erős parlamenti többséggel rendelkezett, de többeknek - mindenekelőtt Basescunak és a PD-nek köszönhetően - állandó koalíciós válság uralta, négy év alatt három miniszterelnököt fogyasztottak el.
Törvényszerű bukás lett a vége. Iliescuék jöttek vissza, immár Adrian Nastase vezetésével, a Nastase-kormány pedig elkezdte Románia NATO- és európai uniós-integrációját célzó lépéseit.
Ebben az időszakban kezdődött el Basescu szárnyalása, egyelőre az ellenzéki oldalon. 2000-ben Bukarest főpolgármesterévé választották, 2001-ben pedig kihúzta Petre Roman alól a pártot, átvette annak elnökségét. A Szocialista Internacionálé-tag PD-ből sikeres jobbközép néppártot csinált, belépett az Európai Néppártba.
A tél nem nyár
Az első igazi nagy meglepetést 2004 decemberében okozta, amikor először nyerte az államfőválasztást. Nem is akárhogyan, hanem többszörösen emlékezetes módon.
Eleve nem ő volt a jobboldal államfőjelöltje, hanem a volt miniszterelnök, Theodor Stolojan, aki meglepetésszerűen visszalépett, személyes okokra hivatkozva. Basescu látványosan megkönnyezte a betegnek tartott Stolojant, majd megkezdte a kampányt.
Az első fordulóban Adrian Nastase sikeres és stabil négy éves kormányzás után 7 százalékos előnnyel vezetett, mindenki biztos befutónak tartotta.
A második fordulóban azonban Basescu két százalékkal rávert ellenfelére, és új korszakot nyitott Románia történetében – a Basescu-érát, amelyben tíz éven át bármikor bármi megtörténhetett.
Közvetlen személyiségét jól jellemzi az az elhíresült televíziós jelöltpárbaj, amelynek során egyszer csak váratlanul azt mondta: "micsoda szerencsétlenség sújtja a román népet, hogy két volt kommunista, Adrian Nastase és köztem kell választania!".
De ugyancsak ő volt az, aki még korábban, közlekedési miniszterként, egy alkalommal, amikor Romániát megbénította a hirtelen lehullott hó, a háborgó nagyközönségnek azt üzente, hogy a „tél nem nyár”. Szállóige lett kijelentéséből, ő pedig ezzel sokak szívébe beverekedte magát.
A nagy túlélő
Ennek a közvetlenségnek nem tudott ellenállni „a nép”, a mindig mosolygó és viccelő, az árvíz sújtotta emberek között gumicsizmában lébecoló és a gazda tehenére fogadásokat kötő államfő népszerűsége kezdetben az egekig ért.
De nem sokáig, mert Basescu ugyanakkor megosztó személyiség is, akik államfőként is mindig késélen táncolt, végsőkig próbálta feszíteni az alkotmányos kereteket, már-már pattanásig.
Kétszer függesztette fel a parlament alkotmánysértés miatt, ám mindkét népszavazást túlélte. Az elsőt 2007-ben még fölényesen, másodikat már csak a bürokráciának és Brüsszelnek köszönhetően.
Első felfüggesztése után újra nyerni tudott, 2010-ben vert helyzetből hódította meg újra az államelnökségnek otthont adó Cotroceni palotát. Ellenfele, a szociáldemokrata Mircea Geoana élő televíziós adásban már pezsgőt bontott, győzelmét ünnepelte, majd befutottak a külföldi szavazatok és Basescu javára billentették a mérleget.
2012-ben újra felfüggesztette a parlament, újabb referendum következett, amelyet ismételten túlélt. Bár ezúttal többen szavaztak ellene, mint ahányan elnökké választották, a népszavazás érvénytelen volt.
A Ponta-kormány megpróbálta módosítani a referendum érvényességi küszöbét, de azt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte, Brüsszel pedig figyelmeztette a szociáldemokrata vezetést, hogy tartsa tiszteletben az alkotmányos normákat.
Márpedig a hatályos referendum szabályozással megbuktatni nem lehetett az elnököt, ugyanis a szavazói névjegyzék alapján nyilvánvaló volt, hogy nem jöhet össze az ötven százalék plusz egy szavazat, amikor többmillió román dolgozik és tartózkodik külföldön. Őket viszont nem lehetett kizárni a szavazó jegyzékből.
Hogy mennyire az ő akarata érvényesült az elmúlt tíz évben, jelzi az is, hogy mindkét választási győzelme után gyakorlatilag felülírta a politikai erőviszonyokat. 2004-ben az elnökválasztást még a parlamenti választásokkal egyidőben tartották.
A voksolást Adrian Nastase szocialista pártja, a PSD nyerte, de önmagában nem tudott kormányt alakítani. Az elnökválasztás második fordulójáig azonban felállt a koalíció is.
Ám az államfővé váló Basescu felrúgva a hagyományt, nem a PSD-t kérte fel kormányalakításra, hanem a legnagyobb ellenzéki erőt, a Calin Popescu Tariceanu vezette liberálisokat, a PNL-t.
Szó szerint értelmezve a jogszabályt megtehette, ugyanis ha nincs abszolút többség, akkor az államfő azt az erőt kérheti fel, amely leginkább képesnek tart a kormányalakításra. Meggyőzte- megzsarolta a szocialista listán mandátumhoz jutó konzervatívokat, akik kihátráltak Nastase mögül.
Alig néhány hét elteltével viszont már elkezdte támadni az „erkölcstelen” konzervatívokat, majd elkezdődött a hadjárat Tariceanu ellen, aki nem akart báb miniszterelnök lenni. Koalíciós szakadás következett, a kisebbségi Tariceanu-kormányt az RMDSZ tartotta életben.
A 2008-as választáson a Basescu-párt nyert. Az időközben Demokrata Liberális Párttá váló PD (bekebelezték a Tariceanu vezette liberálisok egy részét, ennek köszönhető a névváltozás.
Basescu különben minden eddigi koalíciós partnerét több-kevesebb sikerrel szétrobbantotta, bekebelezte.) alig-alig múlta felül a szocialista PSD-t, így velük együtt és a korábban erkölcstelennek kikiáltott konzervatívokkal alakított nagykoalíciós kormányt.
Kilenc hónapot éltek túl ebben a felállásban, 2009 októberében a szocialisták kiváltak, majd bizalmatlansági szavazáson megbukott az első Boc-kormány. Hiába volt abszolút parlamenti többsége az újdonsült ellenzéknek, Basescu nem fogadta el kormányfőjelöltjüket.
A decemberi elnökválasztásig tartott a káosz, amelyet újra, csodával határos módon megnyert Basescu. Az elnöki akarat ismét diadalmaskodott, az ország kormányozhatósága érdekében a politikai elit beletörődött a második Boc-kabinet felállásába.
Első nagy vereségét 2012 tavaszán szenvedte el Basescu, amikor a Boc lemondása és a 78 napig kormányzó Mihai Razvan Ungureanu megbuktatása után kénytelen volt kinevezni miniszterelnöknek a szocialisták fiatal üdvöskéjét, a 39 éves Victor Pontát.
Az azóta tartó időszakot az állandó súrlódás és feszültség jellemezte, a kényszerű politikai társbérlet hangos volt a kormányfő-államfő szinte állandó párbajától.
Korábbi népszerűségét mára ugyan elvesztette Basescu, mint ahogy pártját is, de túl korai lenne még őt búcsúztatni. Hihetetlen küzdeni tudása garancia arra, hogy a jövőben is számolni kell vele, és egyáltalán nem lehet kizárni azt sem, hogy öt év múlva visszafoglalja a Cotroceni palotát.
Basescu magyarbarátsága
Az Orbán Viktor barátjaként is ismert Traian Basescu egyértelműen a romániai magyarok, főképp a székelyek kedvence volt. Hogy minek köszönheti magyarbarát hírnevét tulajdonképpen rejtély, hiszen a hajóskapitány soha nem volt valójában magyar barát.
Mégis, minden választáson, annak ellenére, hogy az RMDSZ nem őt támogatta, a székelyek rá szavaztak, mint ahogy a menesztésére kiírt referendumok alkalmával is.
Minden bizonnyal közrejátszott az is hogy időnként Tusványoson Orbán Viktor jobbján jelent meg, de az is, hogy magánlátogatásokat tett a Székelyföldön, ahol váratlanul betoppant egy-egy portára és kedélyesen elpálinkázgatott a románul eléggé gyatrán tudó székely gazdával.
De az is nyomott a latban, hogy az elsősorban magyarországi televíziókat néző, magyar rádiókat hallgató erdélyi magyarok tudatában a baloldaliság megbélyegzett lett.
Az elkövetkező években azonban sokban megváltozhat Basescu magyar megítélése. Az elnök ugyanis nem szándékozik eltűnni a politikai életből, s bár a populizmus sohasem volt idegen tőle, most új pártját nemcsak a populizmus, hanem a nyílt nacionalizmus, a nagyromán eszme irányába terelgeti nyíltan.
Már többször felvetette, mennyire szeretné Románia és Moldávia egyesítését, tegnap meg bejelentette, hogy tesz egy búcsúlátogatást a szomszédos román országban és mandátuma lejárta után felveszi a moldáv állampolgárságot is.
Nyerőnek ígérkezik a moldáv kártya. A román politikai élet élvonalából ugyanis kiszorultak a szélsőséges, nyíltan nacionalista erők, s úgy tűnik, hogy Basescu újra megérezte, melyik az a térfél, amelyen keletkezett akkora űr, hogy újra pozícionálhassa magát. Ki tudja hol köt ki ezúttal a kapitány sokat túlélt hajója?