A szavazatok két napig tartó összeszámlálása során mindvégi csekély előnnyel, de vezetett Arszeij Jacenyuk miniszterelnök pártja, a Népi Front a választások előtt biztos győztesnek tekintett, az államfő köré tömörülő Petro Porosenko Blokk (BPP) előtt.
A nem hivatalos végeredmények, a szavazatok 95 százalékos feldolgozottságánál is megmaradt ugyanez az arány, a Népi Front néhány tizeddel, 22,22 százalékkal megnyerte a pártok versenyét. Porosenko Blokkja 21,81 százalékot szerzett.
A lembergi polgármester által alapított „civil”, korábbról ismert politikusokat és oligarchákat teljes mértékben nélkülöző Szamopomics (Önsegítés) elnevezésű formáció megőrizte harmadik helyét 11,01 százalékkal.
A korábbi kormánypárt, Viktor Janukovics megbuktatott államfő alakulatából, a Régiók pártjából kivált politikusokból felálló Ellenzéki Blokk is megtartotta vártnál jobb eredményét, 9,28 százalékkal a törvényhozás negyedik ereje lesz.
Oleh Ljasko Radikális Pártja 7,44 százalékot, Julija Timosenko Batykivscsinája pedig 5,69 százalékot szerzett, így az egykori kormánypárt, a 2012-es választásokon még legerősebb ellenzéki formáció az elkövetkező négy évben a kijevi parlament legkisebb pártja lesz.
Valójában azonban nem a Batykivscsina ideológiája, hanem vélhetően a korábban forradalmi szimbólumnak tekintett, a Janukovics érában korrupciós váddal bebörtönzött Timosenko veszítette el támogatottságát.
A győztes Népi Front tulajdonképpen a Batykivscsinából kivált, Timosenkoval szakító politikusokból állt össze, olyan vezetőkkel, mint Jacenyuk és Olekszandr Turcsinov, aki a májusi elnökválasztásig az ideiglenes államfői szerepet betöltötte, s korábban a gázhercegnő legközelebbi munkatársai voltak.
Ha csak az utolsó öt százaléknyi szavazat nem borítja fel az addig kialakult erőviszonyokat, akkor a szélsőséges nacionalista Szvoboda parlamenti jelenléte befejeződött, a párt ugyanis 4,73 százalékkal kimaradt a törvényhozásból. 2012-ben jutottak be először, akkor viszont több mint 10 százalékot szereztek.
Hivatalosan ugyan még nem, de informálisan megkezdődtek a koalíciós tárgyalások Kijevben a kormányfő és az államfő pártjai között.
Mivel a koalíciónak radikális reformokat kell végrehajtania, vélhetően kétharmados többségre törekszik és harmadik társat is be kell vonnia a kormányzásba, meg kell szereznie vagy a lembergi polgármester vagy Timosenko támogatását is.
Ukrán sajtóhírek szerint máris tárgyaltak a Szamopomiccsal, de a párt tegnap jelezte, nem folytat koalíciós tárgyalásokat. A korábban Timosenko mellett mindig kiálló Kyiv Post tegnap még azt írta, a Batykivscsina egyelőre nem kapott koalíciós felkérést.
Azt is jelezték, a volt régiópárti politikus és miniszterelnök-helyettes Jurij Bojko vezette Ellenzéki Blokk bejelentette, kész támogatni a koalíciót, azaz konstruktív ellenzékiségre készül.
Elemezők szerint, bár ugyanazon az oldalon állnak, a Népi Front és a Porosenko Blokk együttműködése nem biztos hogy tartós és konfliktusmentes lesz.
Jacenyuk ugyanis lemondott, amikor az államfő mögött álló Udar, Vitalij Klicsko pártja és a Szvoboda kiléptek a koalícióból, hogy lehetővé tegyék számára a parlament feloszlatását és az előrehozott választások kiírását.
Bár szükség volt arra, hogy választás legitimálja a hatalmat, a döntésben vélhetően az is szerepet játszott, hogy minden a Porosenko győzelmét ígérte.
A kelet-ukrajnai konfliktus, az orosz-ukrán viszony rendezéséhez való viszonyulásuk is sokban különbözik: Porosenko kompromisszum készebb, mint Jacenyuk, retorikája is kevésbé háború párti és oroszellenes.
