A tanulmány már a címében is jelzi, hogy Magyarországon a lobbizás bizonytalan üzleti és szabályozói környezetben folyik. A stratégiai megállapodásokkal az fő probléma, hogy nem biztosítanak azonos hozzáférést a cégeknek, nincsenek azonos esélyek, feltételek. A világszerte eredményes lobbizás nálunk korántsem mondható sikersztorinak, az egykor volt - egyébként többé-kevésbé eredménytelen hatású - lobbitörvényt időközben hatályon kívül is helyezték.
A Bartha Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja és a Közép-európai Egyetem munkatársa által készített felmérés szerint a stratégiai megállapodást aláíró cégek súlya a teljes magyar exportban közel 35 százalékos, a magánszektorban foglalkoztatottak arányát tekintve viszont csak alig haladja meg a 8 százalékot.
Úgy vélte, a multinacionális nagyvállalatok magyar leányvállalatainak vezetői pedig azt próbálják meg bebizonyítani központjuk számára, hogy a magyarországi bázis továbbra is versenyképes. A stratégiai megállapodások fő jelentősége nem jogi, hanem politikai és kommunikációs természetű.
Martin József Péter, a TI Magyarország ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy az üzleti környezet bizonytalanságai elsősorban az átláthatatlanul működő intézményrendszer és a demokratikus deficit miatt alakultak ki.
A kutatás része egy, az Európai Bizottság támogatásával, 19 uniós országra kiterjedő átfogó, a lobbiszabályozást és lobbizási gyakorlatot vizsgáló felmérésnek. Ennek az összehasonlító eredményét 2015 elején teszi közzé a Bizottság.
