"Alaposan feltehető-e, hogy a büntetés célja a további szabadságelvonás nélkül is elérhető?" - erre a fő kérdésre kell majd választ találnia a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre (tész) ítélteknél annak az öttagú bizottságnak, amely negyven évnyi büntetés letelte után felülvizsgálja, jogosultak lehetnek-e az érintettek kegyelemre. Erről szól az igazságügyi minisztérium kegyelmi eljárásról szóló javaslata, amelyet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága májusi elmarasztalása miatt volt kénytelen benyújtani, és amelynek általános vitája ma kezdődik a parlamenti ülésen.
Májusban, mint megírtuk, egy 2009-ben rablásért és emberölésért jogerősen tényleges életfogytiglanra ítélt ember ügyében mondta ki a strasbourgi bíróság, hogy jogsértő a magyar szabályozás, amely kizárja a későbbi szabadlábra helyezés lehetőségét, illetve annak felülvizsgálatát. Ez az emberi jogok európai egyezményébe, az embertelen, megalázó büntetés tilalmába ütközik. A strasbourgi döntést Orbán Viktor "felháborítónak" nevezte, mert elfogadhatatlan tartotta, hogy Magyarország "nem tarthatja fönn" a tész intézményét. Holott Strasbourg nem azt mondta ki, hogy a tész-eseket meghatározott idő múlva el kellene engedni, hanem azt, hogy a felülvizsgálat lehetőségét, a magyar állam által is vállalt emberi jogi egyezmény alapján kötelesek vagyunk biztosítani.
Szeptemberben azonban Répássy Róbert igazságügyi államtitkár jelezte, automatikus kegyelmi eljárást vezetne be a kormány, amelynek lényege, hogy egy bírákból álló kegyelmi bizottság 40 év után megvizsgálná az elítélt személy kegyelemre való alkalmasságát. A meghátrálás érthető, hiszen tartani lehetett attól, ha a kabinet fenntartja a jogsértő állapotot, tész-esek egész sora kap majd Strasbourgban több ezer eurós kártérítést.
A büntetés-végrehajtási törvénymódosítói csomagban szereplő - az internetadóval gyakorlatilag egyszerre, múlt kedden benyújtott - javaslat szerint a már meglévő kegyelmezési rendszer mellett vezetnék be ezt az új lehetőséget, kifejezetten tész-eseknek. Az eljárás - ha az elítélt nem tiltakozik, mert akkor leállítható - kötelezően indulna a negyvenedik letöltött év után, és az öttagú, bírákból álló bizottságnak minden részletre kiterjedő vizsgálatot kell folytatnia a rab életvitelét illetően. Ám az eljárás végén ugyancsak az államfőé lenne a végső szó, a bizottság döntése nem kötelezné semmire.
Az eljárásban meghallgatnák az elítéltet is, akiről a Kúrián vagy ítélőtáblán dolgozó büntetőbírák döntenének, amúgy egyszerű többséggel. (Az olyan bírákat kizárnák, akiknek az elítélt eredeti ügyében bármilyen szerepe volt.) A döntést ezután megkapja majd az igazságügyi miniszter, aki az ügyet felterjeszti az államfőnek; ha az elítélt nem kap kegyelmet, két év múlva ismét a bizottság elé járulhat érte.
Mindez azonban nem lesz elegendő Strasbourgban Bárándy Péter szerint: mint a volt igazságügyi miniszter fogalmazott, hiába írnák elő, hogy kötelezően fel kell terjeszteni a tész-es ügyét az államfőnek, ha a bírósági felülvizsgálat garanciái elvesznek. Mint kérdésünkre folytatta, egy rendes bírói felülvizsgálat elegendő volna az aggályok megszüntetéséhez, de aligha ez az irány, hiszen "nem nagyon zavarja" a kormányt a nemzetközi egyezmények és a szövetségi rendszerből adódó kötelezettségek megszegése. Ez esetben pedig ismételt marasztalásoknak nézünk elébe - tette hozzá Bárándy.
