A párisi magyar egylet ellen a budapesti polgári lapok megint megkezdték a piszkolódást. Abban az egyletben tudvalevőleg ottani elvtársaink vannak többségben s ezért dühöngnek a "hazafiak". Azelőtt ugyanis "nagynevű" honffyak állottak az egyesület élén s akkor természetesen patakokban folyt a pezsgő. Az egylet dáridók szinhelye volt mind-addig, amig ottani elvtársaink többségre nem jutottak és ki nem dobták az "urakat" az egyletből. Azóta ezek a honhazaffyak nem tudnak belenyugodni abba, hogy nékik kitették a szűrüket s minden uton módon áskálódnak elvtársaink ellen. A magyar lapokat megtöltik hazugságaikkal és rágalmaikkal, igy akarnak segítséget nyerni Budapestről. Hogy ez a "segitség" miféle legyen, az kitűnik abból, hogy az egylet vezetésére egy hatósági személyt követelnek, még pedig valakit a párisi osztrák-magyar követségtől. Miután ők maguk állandóan kisebbségben vannak, hát igy akarják viszakaparintani az egyletet. Ezek a jó urak azonban csak azt felejtik el, hogy Párizs nincs Magyarországon. Itt lehetne ily módon eljárni, mert a hires magyar "szabadság" az ilyesmit lehetővé teszi, de Francziaországban hiábavaló lesz az ilyen törekvés. Az "uraknak" szépen bele kell törődniök abba, hogy a párisi magyar egylet a szocziáldemokráczia erőssége marad mindenkorra.