A műsor címében persze van némi logikátlanság: miért kellene innen kimenteni a résztvevőket, hiszen mindegyikük, nem utolsó sorban a pénzért is, vállalta a kínzatást, márpedig ezt csak akkor nyerhették el, ha végig kinn maradnak.
Madáron kívül talán csak Szabó Zsófit és az énekes Gáspár Lacit tekinthettük celebnek. Bea asszonyt, vagy Auréliót talán mégsem, ha csak az nem tette hírhedtté a fiút, hogy meztelen péniszét pörgette előzőleg, mint villalakó.
Ami a néző számára érdekessé tehette ezt a vetélkedőt, az a pszichikai megfigyelések ritka lehetősége volt. Jobban meg lehetett figyelni a résztvevők karakterét, mint egy pszichológus társas gyógy-összejövetelén.
Megfigyelhettük Gáspár Laci agresszivitását, Aurélió minden lében kanál szószátyárkodásait, Szabó Zsófi meglepően erélyes vezetői képességeit, Madár már emlegetett "felnőttségét" az alkalmi csapatban.
Megcsodálhattuk viszont a 100 tagú stáb jórészt háttérben zajló tevékenységének eredményeit. (Nem lehetett könnyű ennyi bogarat, hüllőt, csúszómászót összeszedni.) S most nem is beszélve az operatőrökről, akik képesek voltak minden érdeklődésre számot tartó pillanatot képileg is elcsípni.
Nem árt azonban emlékeztetni, hogy a Spektrum-ban már egy ideje fut az a hátborzongató sorozat, amikor egy - alkalmilag összekerült - férfit és nőt, egy szütyővel, minden élelem és egyebek nélkül elengednek egy dzsungelben és ki kell tartaniuk három hétig.
(Volt olyan női résztvevő, aki majd meghalt az éhség miatt.) Persze ott is van némi csalás, hiszen soha nem ketten vannak, mert ott az operatőr, aki nélkül mit sem látnánk a valódi megpróbáltatásokból. Jó, hogy nálunk nem ilyen a dzsungelvetélkedő.
