Matúz Gábor, a Magyar Televízió egykori műsorvezetője azért követelt kártérítést, mert 2004-ben történt elbocsátásának módja szerinte sértette a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát. A tévést arra hivatkozva bocsátották, hogy megsértette a munkaszerződését, amely előírta, hogy nem hozhat nyilvánosságra olyan információt, amelyhez munkavégzés közben jut hozzá, és amivel hátrányt okozhat munkáltatójának. Matúz korábban azt állította, hogy a televízió kulturális igazgatója cenzúrázta a munkáját, mert nem engedett adásba bizonyos interjúrészleteket. Az interjúrészleteket és az ügyben folytatott belső levelezést egy könyvben hozta nyilvánosságra. A strasbourgi bírák Matúznak adtak igazat, s 5000 euró (mintegy 1,5 millió forint) vagyoni és nem vagyoni jellegű kártérítést ítéltek meg számára, valamint 1440 euró (mintegy 440 ezer forint) költség megtérítésére kötelezték a magyar államot.
A másik ügyben Császy Zsoltnak, a MNV korábbi jogtanácsosának adott igazat az emberi jogi bíróság. Császy arra hivatkozott, hogy a magyar hatóságok megsértették a családi és magánélethez való jogát azáltal, hogy miután 2010-ben előállították és hűtlen kezelés kísérletének gyanúja miatt kihallgatták, nem engedték el mostohaanyja temetésére. Császy Zsolt 3000 euró (mintegy 900 ezer forint) kártérítést kaphat, emellett pedig a magyar államnak 1600 euró (mintegy 490 ezer forint) perköltséget is meg kell térítenie.
A harmadik ügyben 4000 euró (közel 1,2 millió forint) kártérítést kapott Hábenczius Marianne, akit csempészet miatt első fokon elítéltek, mert az Egyesült Államokból Magyarországra látogatva nem vámoltatta el a laptopját. Fellebbezést követően az eljárást megszüntette a magyar igazságszolgáltatás, ám ez már öt évvel később történt, az addig lefoglalt laptop pedig idő közben elavult és értékét vesztette. Hábenczius szerint sérült a magántulajdonát megillető védelem, és az ahhoz fűződő joga, hogy a hatóságok az ügyét ésszerű időn belül rendezzék. A bíróság mindkét állítással egyetértett.
