Az Egyesület a Norvég Civil Alap támogatásával 2013 októberében indította el úttörő kezdeményezését, melynek keretein belül egy éven át a programban résztvevő 14 önkéntes - köztük pszichológus- és joghallgatók, szociális munkások és gyakorló jogászok - kifejezetten a párkapcsolati erőszakkal érintett bírósági ügyek tárgyalásain vettek részt Magyarország négy nagyvárosában, Budapesten, Debrecenben, Miskolcon és Pécsett.
A "megfigyelők" összesen 205 tárgyaláson jelentek meg, ezek közül 89 volt családi erőszakkal érintett ügy. A civil szervezet közleménye szerint eredetileg az Országos Bírósági Hivatallal (OBH) együttműködve szerették volna végigvinni a programot, ám az OBH adatvédelmi aggályokra hivatkozva elzárkózott az együttműködéstől.
Tovább nehezítette a szervezők és a résztvevők munkáját, hogy a bíróságok nem kezelik külön ügycsoportként a családon belüli erőszakkal érintett ügyeket, így a megfigyelendő tárgyalásokat bírák, ügyészek, ügyvédek valamint ügyfelek eseti jelzései alapján, illetve véletlenszerűen tájékozódva választhatták ki.
Részletek a beszámolók az önkéntesektől
- Vádlotti oldalon méregetést éreztem, azt a "ki vagy te és mit keresel itt" típusú nézést.
- Volt, aki a bírónőnek fejtette ki aggályait a jelenlétünk miatt, és elérte, hogy zárt tárgyalás legyen.
- A bírókról általában elmondható, hogy nagyon tudni akarják, ki és miért akarja az ő ügyüket megnézni, ha nem tartozik a felekhez.
- A vidéki bíróságokon egyenesen megütközést kelt, ha valaki "csak úgy" beül egy olyan tárgyalásra, ami "nem tervezetten érdekes".
- Gyakran előfordult az emberi méltóságot sértő bánásmód a sértettekkel szemben - megesett, hogy a bíró az áldozatokat hibáztatta, ezzel együtt "hangsúlyos volt a közönyben, modortalanságban, lenézésben megnyilvánuló bírói attitűd
- Egy vérfertőzéssel összefüggő polgári perben például - ahol az apa perli az anyát - az egyik megfigyelő a következőket rögzítette: "a bíró inkább lekezelő. A legfontosabb információkat nem diktálja a jegyzőkönyvbe. A számára, vagy szerinte nem ide tartozó információkat, ami magára a konkrét ügyre, azaz a gyerekkel történt szexuális aktusokra, és a gyerek élményeire vonatkoztak, nem kíváncsi, félbeszakítja az alperes történetét
- Voltak, akik kimagaslóan jó munkát végeztek, hozzáállásuk az áldozatokhoz empatikus volt. Egy bírónő nagyon korrekt volt mind a sértettel, mind pedig a vádlottal. Szimpatikus volt, hogy milyen emberséggel beszélt a vádlottal.
- Az áldozatokon éreztem azt, hogy mennyire örültek, hogy ott vagyunk. A bántalmazottak rögtön megnyíltak és kezdtek mesélni, vagy csak a folyosói összepillantásokból lehetett tudni, hogy milyen jó az, hogy többen vagyunk.
- A bírók többször is késtek a tárgyalásokról, a várakozás ideje alatt pedig nem különítik el a bántalmazót és a bántalmazottat - előfordult, hogy a vádlott még a folyosókon is bántalmazta a sértettet. A bíróság semmilyen védelmet nem biztosít a bántalmazottak számára.
Spronz Júlia, a Patent Egyesület vezetője lapunknak elmondta: a monitorozás tapasztalatait és eredményeit egy kiadványban gyűjtötték össze, amit a bíróságok számára is el fognak juttatni.
"Több konkrét javaslattal éltünk, és eltökélt szándékunk, hogy a kiadványunkban leírt tapasztalatokat, eredményeket beépíthessük a bíróképzésekbe" - mondta. Az egyesület szerint a bírák megfelelő képzése által kiküszöbölhetőek lehetnének a fentebb leírt negatív megnyilvánulások.
A jogvédő alapvetően pozitívan értékelte a "formabontó projekt" eredményeit, elmondása szerint más intézetek munkatársai is felkeresték őket azzal kapcsolatban, hogy más ügytípusokban hogyan lehetne alkalmazni a szervezetük által használt metódust.
"A program mindemellett több olyan területre is rámutatott, amelyekkel érdemes még foglalkozni - ilyen például a bíróságok, a tárgyalások átláthatóbbá tétele, melyre vonatkozóan a kiadványban is több ajánlást fogalmaztak meg. " Spronz szerint nem elég a civilek elszántsága: a tényleges változásokhoz döntéshozói akaratra is szükség van.
Az önkéntes megfigyelők gyakran tapasztalták, hogy jelenlétük támogatóan hatott az áldozatokra, a bántalmazó felek ugyanakkor ellenségesen viselkedtek, az egyik megfigyelő beszámolója szerint volt olyan alkalom, hogy a bántalmazó félelmet keltett benne, ezért nem is mert beülni a tárgyalásra.
