Amerika nem fog megmenteni minket saját magunktól. Nem fogja leleplezni helyettünk a százmilliárdos áfábevetéleket elcsaló céghálózatokat. Nem fogja elintézni, hogy egy amerikai cég ne duplaanyiért árulhassa az étolajat a népnek, mint a korrupciós láncba önként, dalolva belesimuló magyar vállalatok. Nem fogja a lábunk elé dobni azok listáját, akik kormányzati pozíciójukat vagy a kormánypártokkal ápolt kapcsolataikat felhasználva először a cégeket sápolják meg, hogy azok aztán kirabolhassák az államkasszát, minket, téged, engem.
Pedig az a szomorú helyzet, hogy egyelőre csak Amerikára számíthatunk, az ő információikra a magyar rezsim hétköznapi működéséről, mi halandók csak találgathatunk. A kvázi-állampárt és holdudvara által ezer szállal átszőtt államigazgatást és nemzetgazdaságot jelenleg egy titánszilárdságú korrupciós hálózat működteti, ami annyira zárt, a résztvevői pedig kölcsönösen olyan mértékben függnek egymástól, főleg a titkaik megőrzésétől, hogy a kiszivárgó információmorzsák hosszútávon semmilyen politikai jelentőséggel nem bírnak. Bátor, a nyilvánosság elé kiálló kishivatalnokok, jól értesült újságírók, szerkesztőségekbe meteorként bezuhanó, olykor bizonyító erejű dokumentumok, illetve szokatlanul nyíltan beszélő külföldi bírálók voltak, vannak, lesznek. És lesznek tisztek, akiket ilyenkor beáldoznak majd a rendszer fenntartása érdekében.
Amerika azonban boríthatta volna a bilit, hiszen nyilvánvaló, hogy sokkal inkább tisztában van a NER működésével, sokkal több információval rendelkezik az intézményesített korrupcióról - amelyet Pártunk és Kormányunk nemzeti érdekű, protekcionista gazdaságpolitikának nevez -, mint bármelyik sajtóorgánum vagy ellenzéki politikus. Mégsem tett így. Megelégedett a nyomásgyakorlással, ami szépen látszik abból, ahogy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának ülésén Lázár János simogatta verbálisan az Egyesült Államokat, és szavaiból úgy tűnt: egészen bizonyos benne, hogy az USA nem fogja tovább fúrni a magyar korrupciót.
A NER visszafordult, mert elért egy határig: amerikai cégeket próbált bevonni a korrupciós birodalomba és hol nyíltan, hol burkoltan, de beállt az USA stratégiai ellenfelévé vált Oroszország mögé. Nyilván nem csak elvi alapon nem tetszett az Egyesült Államoknak a liberális demokrácia magyarországi lebontása. Egyszerűen arról van szó, hogy a közös értékrenddel bíró országokban jobban meg lehet bízni, szorosabb szövetségeket lehet velük kötni és érdemesebb náluk befektetni. Persze azért őket sem árt néha lehallgatni, lásd az amerikai nemzetbiztonsági szolgálat globális botrányát. És lehet diktatúrákkal is jó üzleteket kötni.
A NER lebontása ránk vár. A kérdés, hogy nálunk mikor lépik át a határt.
