Sokáig élt és sokat élt meg: élete 91. évében, hosszan tartó betegség után halt meg. Hivatása és szenvedélye volt a film és a történelem. Tisztelői és a barátai ma vesznek tőle végső búcsút.
Szorgalmas volt, lelkes és nagyon alapos. Az egyik legtöbbet nézett televíziós szerzőnek számított. A nézők valójában nem nagyon ismerték, hisz rendezőként ritkán lépett a nyilvánosság elé, miközben a Századunk című történelmi dokumentum sorozata majd negyed évszázadon át futott az akkor még valóban közszolgálati csatornán.
Hanák Gábor történésszel és televíziós "beépített emberrel" egy olyan új műfajt találtak ki a történelem népszerűsítésére, amely komoly tudományos kutatások eredményeit tette át népszerű, érdekes, dramatikus-filmes eszközökkel élvezetessé tett formába.
A Századunk a II. világháború magyar vonatkozású tényeit a szokványos előadásoktól eltérően párbeszédesített formában, egyfajta dokumentum-játékfilmes módszerrel jelenítette meg. A történelem szereplői - beöltözve, kisminkelve, s még kicsit karakteres játékkal egyénítve is - színre léptek az epizódokban, szituációkba helyezve keltették életre a történelmi tényeket.
Persze érte ezért a merész újítókat finnyás kritika is, meg szemrehányás, de a nézők szerették és szívesen nézték a személyessé tett múltat. Pláne, hogy Bokorék az egykori események még élő tanúit is meghívták a stúdióba, egy-egy beszélgetésre. Ők televíziós élménnyé tették a múlt megidézését.
Bokor Péter rengeteg interjút s több önálló dokumentumfilmet is készített az őt mindvégig izgató korszakról, a második világháborúról, a Don-kanyarról. Ő volt az, aki ugyancsak Hanákkal összefogva Habsburg Ottóval több interjút és filmet is forgatott.
Elkötelezett dokumentumfilmes volt, aki olyan komolyan vette a hivatását, hogy a felkészülése során a történelemtudományok kandidátusa címig is eljutott. Hogy amit tud, azt minél pontosabban adhassa át a nagyközönségnek. Utoljára öt éve készített filmet. Kivételes szerelemese volt a hivatásának.
