Az ítélőtábla a felperes bank fellebbezését megalapozatlannak tartotta, míg az alperes magyar állam az ítélet indoklására vonatkozó fellebbezésének részben helyt adott, ugyanis a bíróság szerint a Fővárosi Törvényszék bizonyos, a per tárgyát képező általános szerződési feltételeket nem vizsgált, így az ítélet hiányos.
A másodfokú bíróság az általa vélt hiányosságokat kiegészítette, álláspontja szerint az újonnan vizsgált feltételek szintén tisztességtelenek, mivel nem felelnek meg az átláthatóság elvének. A határozat szóbeli ismertetésében a bíró elmondta: az elsőfokú bíróság értelmezése helytálló, a pénzintézet egyoldalú módosítást lehetővé tevő szerződéses kikötései nem felelnek meg az átláthatóság elvének, ezért tisztességtelenek és érvénytelenek. A bíróság szerint a szerződés megértését nehezítik a bank által használt bonyolult utaló szavak, így az átlagos fogyasztó egyebek mellett nem tudja felmérni az általa viselt kötelezettségeket.
A bíró a szóbeli indoklásban kiemelte: az ítélőtábla abban is egyetért az elsőfokú ítélettel, hogy a pénzintézet által alkalmazott magatartási kódexben megfogalmazott, az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó pontok túl általánosak, így az, hogy a fogyasztói hitel- és kölcsönszerződések megfelelnek a kódexnek, nem jelenti, hogy eleget tesznek a hatályos törvénynek is. A másodfokú bíróság nettó 280 ezer forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperest, valamint rögzítette: az alperes részére megfizetendő elsőfokú perköltség 899 ezer forint.
