Az emberiség amióta szavakkal kommunikál, állandóan azzal a gondolattal szembesül, hogy a kimondott szó nem azonos önmagával, bizonytalan a jelentése. A válság és bizonytalanság jeleként némelyik "izmus" radikális képviselői arra az elhatározásra jutottak, hogy a szókincset le kell cserélni, a régi szavakat újakkal kell felváltani. Erre szerencsére nem került sor, ám napjainkban is tapasztaljuk, hogy a Bibliában leírt nyelvzavar következményei máig tartanak. Részben a beszélt és írott nyelv védelmét szolgálják nálunk az egyetemeken működő nyelvészeti tanszékek, s a Nyelvtudományi Intézet.
Ezekben kiváló tudósok munkálkodnak azon, hogy megőrizzék nyelvünk kifejező értelmét és szépségét, amely Pázmány Pétertől Arany Jánoson át Kosztolányi Dezsőig legfőbb jellemzője volt. "A szív bőségéből szól a száj" - tartja a mondás és a tudósok mindent elkövetnek, hogy a szavak és mondatok egészséges, kiegyensúlyozott, békességet sugárzó szív állapotáról árulkodjanak. Négyesy László mögé és mellé felsorakozva Kosztolányi harcba bocsájtkozott nyelvünk védelméért, az idegen szavak, kifejezések elburjánzásának megakadályozásáért.
Napjainkban rangrejtve megszületett egy szintén a nyelvhasználat ügyével foglalkozó mozgalom, amelyben sajnos nem a nyelvtudósok, hanem magyarázók viszik a vezérszerepet, s elképesztő buzgalommal magyarázzák a szavak használati értékét, jelentését.
Gondolom, sokan fogadták meghökkenve és tanácstalanul a miniszterelnök úr kijelentését, amely szerint a külpolitikában nem kell korrektnek lenni és lelkes táskahordozója, az emlékezetzavarban szenvedő külügyminiszter tüstént bizonyságát adta ennek. S a meglepetés eloszlatására tüstént jelentkezett is a magyarázó: a kijelentésnek az az értelme, hogy a szokásos és hagyományos udvariaskodást elvetve szépítés és kendőzés nélkül kell kimondani az igazságot (pontosabban: amit annak gondolnak). Ennek példáit már korábban megtalálhattuk Deutsch Tamás bejegyzéseiben, s legutóbb Navracsics Tibor meghallgatásán. Korrektnek lenni manapság annyit jelent, hogy ide a pénzeddel, de te menj a fenébe!
Ez az egyértelműség még mindig szerencsésebb, mint ha egy politikus tűzön-vízen át megvalósítja elképzeléseit, földbe döngöli a káros következményektől óvókat, majd ha kiderül, hogy az általa kitalált rendszer működésképtelen, kijelenti, ő már akkor megmondta. Ezt régebben hazugságnak nevezték, ma még nincs elnevezése, de nem kételkedhetünk: lesz!
A nyelvmagyarázók felosztották maguk között a magyar szavakat. A mélyen keresztény miniszterelnök-helyettes Semjén Zsoltnak a h hanggal kezdődők jutottak, zúdítja is őket politikai ellenfeleire: hazaáruló, hazafiatlan, hülye… Nála valóban a szív bőségéből szól a száj. Csak az a kérdés, mi rejtőzik abban a szívben.
Mindnyájunknak jobb volna, ha a szavak nem szakadnának el eredeti értelmüktől. Azoknak is, akik nyakatekert, ostoba magyarázatokba bonyolódnak, nekünk magyaroknak pedig csak hasznunkra válnék, ha ne kerülnénk újra és újra Európa szégyenpadjára.
