E sorok írója általában óvakodik attól, hogy "hazabeszéljen". Amikor azonban az a kormányzati elképzelés kiszivárgott, melynek értelmében törvénnyel köteleznék a fiatalokat a szüleikről való gondoskodásra, úgy éreztem, sorstársaim érdekében is meg kell szólalnom. Már több ellenérvet is felsoroltak sokan, ennek a tervnek az abszurditását alátámasztandó. A legtöbben arra mutattak rá, hogy a mai Magyarországon az öregségi nyugdíj gyakran biztosabb jövedelemnek számít, mint a munkáltatónak teljesen kiszolgáltatott, bármelyik pillanatban elbocsátható vagy éppenséggel munka nélkül tengődő fiatalok bevételei. Olyannyira, hogy hazánkban rengeteg nyugdíjas kényszerül arra, hogy gyermekei családját anyagilag támogassa.
Nézzünk messzebbre. Ha az Orbán- kormánynak saját maga által gerjesztett negatív társadalmi jelenséggel kell szembesülnie, rendszerint nem annak kiváltó okait igyekszik megszüntetni. Ellenkezőleg. A kármentés kísérlete abban áll, hogy állami kényszer útján másokkal fizetteti meg önnön intézkedései árát. Úgymond elszámoltatják a bankokat, holott a devizahitelesek terhei a forint gyengülésének következtében váltak elviselhetetlenné, s a drasztikus árfolyammozgás bizony az "unortodox" gazdaságpolitika folyománya.
Úgynevezett hallgatói szerződéssel kötnék röghöz a leendő diplomásokat ahelyett, hogy kivándorlásukat megakadályozandó felemelnék a megalázóan alacsony itthoni béreket, azon kívül emberi munkakörülményeket teremtenének számukra. A fiatalok kötelezése a szüleikről való gondoskodásra pedig annak gyanúját veti fel bennem, hogy az elkonfiskált nyugdíjvagyon kézen-közön elfolyt, s a kabinet már a közeljövőben sem tudja garantálni a nyugdíjak kifizetését.
Problémás a tervezet emberi jogi szempontból is, bár tusnádfürdői beszédéből ítélve Orbán Viktor fütyül az efféle aggályokra.
Az ember erkölcsi kötelességének tartom idős szülei támogatását, feltéve, ha a kölcsönösség elve fennáll. De a statisztikák tanúsága szerint a gyermekeket is sújtó, családon belüli erőszak hazánkban igen gyakori. A bántalmazás lehet fizikai, pszichikai vagy a kettő kombinációja, s nem ritkán egész életére megnyomorítja az áldozatot. Kötelezhető- e valaki a szüleiről való gondoskodásra, ha gyermekéveiben éppen szülei életvitele miatt nélkülözött? Ha az őt ért bántalmazások miatt lélektani problémák gyötrik, esetleg pszichoszomatikus betegségekkel küszködik? Vagy a törvény megálmodói ilyen esetekben kivételt tesznek? S akkor orvos-szakértőket, pszichológusokat alkalmaznának a szülő részéről a gyermeket ért agresszió bizonyítására? Csupán néhány kérdés, amiket Orbán agytrösztjének legújabb ötlete felvet.
Az uralkodó családmodell és az államforma között mindig összefüggés van. Az "illiberális" államban a gyermek csupán kötelességekkel, a szülő pedig kizárólag jogokkal rendelkezik. A választások elmúltával a kormányfőnek három és fél éve van arra, hogy a családok életébe is belenyúljon, s a patriarchális szemléletet megerősítse a magyar társadalomban. Pedig a Nobel-díjas Ivo Andrics írja, hogy egész életünkben a gyermekkorunkból igyekszünk kigyógyulni.
